Lignin
Ebben a cikkben a Lignin témával foglalkozunk, amely egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban. A Lignin olyan probléma, amely a mindennapi élet különböző aspektusait érinti, kezdve attól, hogy hogyan viszonyulunk más egyénekhez és általában a társadalomhoz, egészen az egyes problémákhoz vagy helyzetekhez való hozzáállásunkig. Ennek mentén elemezzük a Lignin-hez kapcsolódó kulcsfontosságú szempontokat, valamint annak relevanciáját és hatását a különböző területeken. Hasonlóképpen, a témával kapcsolatos különböző nézőpontok és vélemények kerülnek megvizsgálásra, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító látásmódot kínáljanak a ma oly aktuális témáról.
| Lignin | |
| |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 9005-53-2 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C9H10O2, C10H12O3, C11H14O4 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A lignin vagy faanyag bonyolult kémiai anyag, amit többnyire fából nyernek. A növények egyedfejlődése során a sejtfalban rakódik le, annak szilárdságát növeli.[1] Ezt a folyamatot fásodásnak vagy lignifikációnak nevezik. A törzsfejlődés során megjelenése hozzájárult a nagyméretű szárazföldi növények kialakulásához. A kifejezés a latin lignum, fa szóból származik.[2] A cellulóz után a második leggyakoribb szerves polimer a földön, a nem-fosszilis szerves szén mintegy 30%-a lignin formájában van jelen.[3] A fák szárazanyag-tartalmának mintegy harmadát-negyedét teszi ki. A vegyületnek biopolimerként számos szokatlan tulajdonsága van, többek között a határozott elsődleges szerkezet hiánya.
Biológiai funkció
A lignin a sejtfalak kitöltő anyaga a cellulóz, hemicellulóz és pektin molekulák között, különösen a faanyag szállító és támasztó sejtjeiben. A lignin kovalens kötéssel kapcsolódik a hemicellulózokhoz és ezért, különböző növényi poliszacharidok összekötője. Így biztosítja a sejtfalak szilárdságát, illetve a növény egészének a szerkezetét.
Jegyzetek
- ↑ Lebo, Stuart E. Jr., Gargulak, Jerry D. and McNally, Timothy J.. Lignin, Kirk‑Othmer Encyclopedia of Chemical Technology. John Wiley & Sons, Inc. DOI: 10.1002/0471238961.12090714120914.a01.pub2 (2001). Hozzáférés ideje: 2007. október 14. Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2008. május 9.)
- ↑ E. Sjöström. Wood Chemistry: Fundamentals and Applications. Academic Press (1993)
- ↑ W. Boerjan, J. Ralph, M. Baucher (2003. Jun). „Lignin bios”. Ann. Rev. Plant Biol. 54, 519-549. o. DOI:10.1146/annurev.arplant.54.031902.134938.
