Kínai ortodox egyház
A mai világban a Kínai ortodox egyház egyre nagyobb érdeklődést mutat minden korosztály és hátterű ember számára. Akár a mentális egészség fontosságáról, akár a technológiai forradalomról, a nők szerepvállalásáról vagy bármilyen más témáról beszélünk, a Kínai ortodox egyház olyan alapvető elem, amely az élet minden területén aktuálissá vált. A politikára és a gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Kínai ortodox egyház olyan szempont, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Kínai ortodox egyház hogyan változtatta meg gondolkodásunkat és cselekvésünket, és jelenléte hogyan alakítja továbbra is világunkat olyan módon, ami korábban elképzelhetetlen volt.
| Kínai ortodox egyház | |
 | |
| Vallás | kereszténység |
| Felekezet | ortodox |
| Eredet | orosz ortodox egyház |
| Szertartás | bizánci |
| Nyelv | kínai |
| Alapítva | 1956 |
| Státusz | autonóm |
| Ország |  Kína |
| Székhely | Peking, Kína |
| Naptár | juliánus |
| A Kínai ortodox egyház weboldala | |
A kínai ortodox egyház az orosz ortodox egyházhoz tartozó autonóm ortodox egyház, autonóm státuszát több ortodox egyház, köztük a konstantinápolyi egyház, nem ismeri el.
Története
A kínai ortodoxizmus gyökerei 1686-ig nyúlnak vissza, amikor a kínai császár kozákokat fogadott maga mellé testőrnek, akik leszármazottai később beolvadtak a kínai társadalomba, de ortodox hitüket megtartották. Az orosz ortodox egyház a 19. század végétől kezdett el aktív hittérítő munkát folytatni Kína területén, 1914-re már körülbelül 50 000 híve volt a vallásnak az országban. 1939-re a püspökök száma elérte az ötöt, Harbin városában pedig ortodox egyetem is létesült. 1949-ben becslések szerint 100 000 ortodox élt Mandzsúriában, ahol 60 parókiában 200 pap dolgozott, és mintegy kétszer ennyi híve volt a vallásnak Kína többi részén. A kínai forradalom után a papok nagy részét a Szovjetunióba deportálták, mások nyugatra szöktek. 1955-re mindössze 30 orosz pap maradt az országban. A moszkvai pátriárka 1956-ban adományozott autonómiát az akkor körülbelül 20 000 hívet számláló kínai ortodox egyháznak, amelynek ekkor két püspöke volt: egy Pekingben és egy Sanghajban.[1]
Jegyzetek
- ↑ Iglesia Ortodoxa de China (spanyol nyelven). . (Hozzáférés: 2015. július 18.)
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
