Ez a cikk a Kont Gyula témával foglalkozik, amely ma nagyon aktuálissá vált. A Kont Gyula egy olyan szempont, amely az egyének széles spektrumának figyelmét felkeltette, az akadémikusoktól és a terület szakértőitől egészen a hétköznapi emberekig, akik érdeklődnek a hatás és a jelenkori társadalomban betöltött relevanciája iránt. Ezen a vonalon a Kont Gyula-re vonatkozó különböző nézőpontok és megközelítések kerülnek elemzésre, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet kínáljanak a témában. Az eredetétől a lehetséges következményekig alaposan megvizsgáljuk a Kont Gyula jelentőségét különböző összefüggésekben, annak érdekében, hogy elősegítsük a téma teljesebb és mélyebb megértését.
Kont Gyula | |
Született | Kohn Gyula 1849. január 8. Pest |
Elhunyt | 1904. április 12. (55 évesen) Budapest |
Gyermekei | három gyermek |
Foglalkozása | tanár |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem ( – 1870-es évek) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kont Gyula, születési és 1876-ig használt nevén Kohn Gyula[1] (Esztergom, 1849. január 8. – Budapest, 1904. április 12.)[2] felső kereskedelmi iskolai tanár, tankönyvíró.
Kohn Isaiás és Popper Amália fiaként született. Tanulmányait az Esztergomi Nyilvános Reáltanodában kezdte,[3] majd 1867-től a Magyar Királyi József Műegyetem hallgatója lett, ahol a két év alatt kiírt mindhárom fizikai és matematikai pályadíjat elnyerte. Tanári működését a budapesti VI. kerületi polgári fiúiskolánál kezdte meg mint segédtanár, 1872-től ugyanezen tanintézetben mint rendes tanár működött. A József Műegyetemen 1875–76-ban mint magántanítót, 1877. január 12-től 1879-ig mint a fizika magántanárát alkalmazták. 1895-től a VI. kerületi felső kereskedelmi iskola tanára volt.
Különösen a hangtannal foglalkozott, mely tárgyból több értekezést írt, többek közt a Poggendorff-féle fizikai folyóiratba (CLI. 1784. Unmittelhare manometrische Flammen), az Akadémiai Értesítőbe (1877. A potentiális energia), a Budapesti Szemlébe (1880. A látás megtanulása, 1884. Az elektromosságról); az Országos Tanáregylet Közlönyének és a Polgári Iskolának is munkatársa volt.
Felesége Földesi Klára (Tata, 1869. szeptember 5. – Budapest, 1927. május 27.)[4] fővárosi polgári iskolai tanítónő volt, Földesi Joákim és Kommen Júlia lánya, akit 1894. december 23-án a budapesti Dohány utcai zsinagógában vett nőül.[5] Művei: Gazdaságtan polgári leányiskolák számára (Budapest, 1906, 2. kiadás 1909); Természetrajz polgári leányiskolák számára (2 kötet, 2. kiadás u. o. 1908., e tankönyvet Fehér Jenővel együtt írta). Munkatársa volt a Révai nagy lexikonának, melynek háztartási cikkeit írta.
Gyermekei: