A mai világban a Kiss Elek nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött fontossága, akár a történelemre gyakorolt hatása miatt, a Kiss Elek általános érdeklődésre számot tartó témává vált minden korosztály és szakma számára. Ebben a cikkben a Kiss Elek-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük a mai társadalomra gyakorolt hatását és időbeli jelentőségét. A Kiss Elek eredetétől napjaink fejlődéséig tanulmányozás és vita tárgya volt, mivel olyan téma, amely nagy érdeklődést és kíváncsiságot vált ki azokban, akik többet szeretnének megtudni róla.
Kiss Elek | |||||
Az erdélyi unitáriusok püspöke | |||||
Született | 1888. március 28. Medesér | ||||
Elhunyt | 1971. december 7. (83 évesen) Kolozsvár | ||||
Sírhely | Házsongárdi temető | ||||
Nemzetiség | magyar | ||||
Püspökségi ideje 1946. szeptember 15. – 1971. december 7. | |||||
Kiss Elek (Medesér, 1888. március 28. – Kolozsvár, 1971. december 7.) pedagógiai és teológiai író, műfordító, egyben unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1946-tól haláláig.
A középiskolát Székelykeresztúron és Kolozsvárt végezte, az Unitárius Főgimnáziumban érettségizett (1908). Főiskolai tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karán, valamint az unitárius teológián fejezte be (1913), majd az oxfordi Manchester College-ben töltött két évet. Lelkész Kissolymoson (1915–21), a kolozsvári unitárius teológiai akadémia tanára (1921–26), egy időben dékán, 1946. szeptember 15-től haláláig az erdélyi unitáriusok püspöke.
Számos egyházi lap, így az Unitárius Egyház, Unitárius Közlöny, Teológiai Akadémiai Értesítő szerkesztője, a Keresztény Magvető társszerkesztője (1924–28), az Unitárius Evangélium alapítója. Írásait a Pásztortűz és az angol Christian Life, Az ember feladata az egyetemes emberszeretet és közösségi létforma kialakulásán munkálkodni című cikkét a Világosság (1947/204) közölte.
Irodalmi munkássága pedagógiai művekkel kezdődött (A személyiség pedagogikájának alaptényezőiről. Kolozsvár, 1913; Az értelmi és erkölcsi nevelés viszonya. Kolozsvár, I. 1916, II. 1917), majd mint az Ószövetség tanára megírta Az isteni törvény útja c. alapvető művét (Kolozsvár, 1924). Kiadta Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában c. munkáját (Kolozsvár, 1935), Varga Bélával közösen szerkesztette A család könyve (Kolozsvár, 1939) c. kötetet. Tankönyvet írt a héber nemzeti életről az Ószövetség szerint (Kolozsvár, 1939). A tudomány és a vallás egybehangolásának igényével írta A világ fejlődése az atom szemléletében (Kolozsvár, 1946) c. kötetét, s hasonló gondolatok térnek vissza Unitárius Kátéjában (Kolozsvár, 1968) is.
Magyarra fordította Carpenter Estlin J. A kereszténység helye a világ vallásai között (Székelykeresztúr, 1923) és Buddhizmus és kereszténység (Kolozsvár, 1925) c. munkáit.