A mai világban a Katódsugárzás általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely számos szempontot lefed. A politikától a technológiáig, a kultúráig és a társadalomig a Katódsugárzás jelentős nyomot hagyott ezeken a területeken. A határokon és generációkon átívelő hatásával a Katódsugárzás a gondolkodás, a vita és a cselekvés találkozási pontja lett. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Katódsugárzás hogyan befolyásolta és formálta életünk különböző aspektusait, valamint azt, hogy milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent a jövőre nézve.
Crookes-csőMűködő Crookes-csőKatódsugarak eltérülése mágneses mezőbenKatódsugarak eltérülése ellentétes irányú mágneses mezőben
A katódsugárzás a katódsugárcsőben kialakuló elektronsugárzás hagyományos elnevezése. Ezt a részecskesugárzást ugyanis a vákuumcsövek katódjából kiinduló sugárzásként fedezte fel Julius Plücker (1801–1868) német fizikus 1859-ben.
Tulajdonságai
A katódsugárzás katód felületére merőlegesen indul ki.
Külső eltérítő hatás hiányában egyenes vonalban halad, függetlenül az anód helyétől.
A katódsugárzás hatására egyes anyagok látható fényt sugároznak, azaz a katódsugárzás fluoreszkálást, illetve foszforeszkálást okoz. (Ez a jelenség vezetett a felfedezésükhöz: A vákuumcső katóddal szemközti üvegfala zöldes színben fluoreszkált.)
Mechanikai hatása van: A katódsugárcsőben elhelyezett könnyű kerék a sugárzás hatására forgásba jön.
Hőhatása van: Félgömb alakú katód középpontjában az oda helyezett fémlemez izzásba jöhet.
Bizonyos anyagokban kémiai változást okoz, emiatt például a katódsugárzás a fekete-fehér filmen és fotólemezenfeketedést eredményez.
Vastagabb anyagban elnyelődik. Emiatt a katódsugárcsőben elhelyezett fémlemeznek jól látható árnyéka van.
Nagyon vékony (~0,001 mm vastagságú) fémfólián áthatol. Ilyen fóliával lezárt vákuumcsőből a katódsugár kivezethető a levegőre. (Ezt a kísérletet Lénárd Fülöp magyar/német fizikus végezte el 1893-ban.[1] → Fizikai Nobel-díj, 1905.)
Az anódba ütköző katódsugárzás elektronjainak lefékeződésekor röntgensugárzás keletkezik.
Előállítása
A katódsugarakat először Geissler-csővel állítottak elő. Ez egy olyan légüres üvegcső, amelyben két elektróda található: a katód (negatív elektróda) és az anód (pozitív elektróda). A katódsugarak hatására a cső katóddal szemközti fala zöldes színben fluoreszkál.
William Crookesangolfizikus, kémikus speciális, úgynevezett Crookes-csöveket fejlesztett ki ezen sugárzás vizsgálatára. Ezekkel már a katódsugarak eltérítése is vizsgálható, például a csőben elhelyezett fémlap (kereszt) árnyéka mágneses mező hatására elmozdul.
Karl Ferdinand Braun1897-ben továbbfejlesztette a Croockes-csövet, az általa megalkotott Braun-csőben már elektromos árammal izzított katód található.
Alkalmazása
A hagyományos oszcilloszkópban az elektromos rezgések képét Braun-csőben előállított katódsugár rajzolja fel a cső fluoreszkáló anyaggal bevont ernyőjére. A katódsugarat ezekben a csövekben elektromos mezővel térítik el.
A hagyományos televíziók és monitorok képcsöve szintén Braun-cső, de ezekben mágneses eltérítést alkalmaznak.
Az elektroncsöves rádiók hangolásjelzőjeként alkalmazott varázsszem szintén speciális katódsugárcső, melyben a katódsugárzás a fluoreszkáló anyaggal bevont anód felületét gerjeszti fénykibocsátásra.
A röntgencsövekben katódsugárzással hozzák létre a röntgensugarakat.
A régebbi típusú tv-kamerák egyes változatainak vidicon képfelvevő csöveiben a képjelek kiolvasására.