Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Karthago hatását és következményeit a modern társadalomra. A megjelenésétől a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáig a Karthago döntő szerepet játszott különböző területek, például a politika, a gazdaság, a technológia és a kultúra alakításában. Mélyreható elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Karthago hogyan fejlődött az idők során, és hogyan alakította az emberek felfogását és cselekedeteit szerte a világon. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Karthago által generált vitákkal és vitákkal, valamint a jövőbeni lehetséges hatásokkal. Ez a cikk átfogó és szemléletes képet kíván nyújtani a Karthago-ről és annak fontosságáról a mai társadalomban.
Karthago | |
Fentről Gidófalvy Attila, Kocsándi Miklós, Takáts Tamás, Szigeti Ferenc, Kiss Zoltán Zéró. A felvétel az együttes nürnbergi turnéja alkalmával készült 1984-ben (Urbán Tamás felvétele) | |
Információk | |
Eredet | Budapest, Magyarország |
Alapítva | 1979 |
Aktív évek | 1979–1985, 1990, 1997, 2000–napjainkig |
Műfaj | rock, hard rock, west coast rock, AOR |
Kiadó | Hungaroton-Start EMI Hammer Records |
Tagok | |
Takáts Tamás Gidófalvy Attila Kiss Zoltán Zéro Kocsándi Miklós Szigeti Ferenc | |
Korábbi tagok | |
Fehér Lajos Losó László | |
A Karthago weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Karthago témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Karthago Máté Péter-díjas magyar rockegyüttest 1979-ben Szigeti Ferenc alapította. Minden idők legjelentősebb magyar rockzenekarai között foglal helyet. Legendává különösen az emblematikussá vált, habár a zenekar kemény stílusára kevéssé jellemző rock-ballada–himnusz, a Requiem c. dal kapcsán váltak, mely egy 1981-es székesfehérvári koncertjükön történt halálesethez kapcsolódik.[1][2][3]
A zenekar az 1980-as évektől Magyarország és Közép-Európa egyik legnépszerűbb rockegyüttese. Különleges, úgynevezett amerikai típusú west coast (AOR) zenéjükkel, amely kemény rockalapra dús, ötszólamú vokállal és dallamos énekvezetéssel hangszerelt dalokból áll, 1979-től, néhány hónap alatt valamennyi slágerlistát meghódították.
1979 augusztusában a Magyar Rádió Made in Hungary című könnyűzenei bemutatóján léptek fel a Csak egy szót akarok és A fények, a hangok, az árnyak c. dalukkal. 1979-ben – kezdeti stúdió-ujjgyakorlatként – Máté Péter és Zalatnay Sarolta egy-egy nagylemezének zenei kíséretét készítették el, mindkét album 1980 elején jelent meg.
A zenekar első nagylemeze Karthago címmel, 1981-ben jelent meg, és 178 000-es rekord példányban fogyott el. Az albumborítón egy, a szeméből lézersugarakat lövellő elefánt látható, asszociációként a pun háborúk zseniális, harci elefántokat használó karthágói Hannibál fővezérére. Az állat azután az együttes egyfajta címerállata lett, és későbbi albumborítókon, sőt a dalszövegeikben is felbukkant.
Az első lemezt több hasonlóan sikeres stúdióalbum követte, valamint koncertlemezek, számtalan kislemez és rádiófelvétel, majd egy Aranyalbum, egy Best of… album, és A Karthago él című dupla élő koncertalbum az 1997-es BS-koncertről, majd még két koncertlemez és DVD a későbbi Aréna koncertekről.
1983-ban az együttes a Requiem című dallal megnyerte az ausztriai Villachban a Nemzetközi Táncdalfesztivál nagydíját, ezt követően szerződést kötött az osztrák OK Musica (Teldec Company) lemeztársasággal. Két nagylemezük jelent meg a kiadóval Nyugat-Európában, amelyből az első, a Requiem című, Ausztriában aranylemez lett. A nemzetközi nyitást részben a hazai zeneszakma (amely ebben az időben gyakorlatilag egy személyben dr. Erdős Péterből állt) értetlensége okozta: a dal refrénjét és a dalszöveg elemeit – „Ugye eljössz még, ha hallod majd az elefántdübörgést”; „elindult a fiú a fények útján” – Erdős Péter könnyűdrogos, pszichedelikus élmények feldolgozásának (illetve reklámozásának) tartotta, és a lemezkiadást célzó megbeszélésen kifejtette a zenekarvezetőnek, miszerint a lemezt, amelyen a Requiem is rajta van, nem fogják ugyan betiltani, de semmiféle promócióban és egyéb támogatásban sem részesülhet. Végül a Requiem kislemezként, üres fehér borítóval jelent meg, ennek ellenére óriási közönségsikert aratott, aranylemez lett, az együttesnek minden koncerten „kötelező” lett játszania. A kvázi tiltásnak mindössze annyi valóságalapja volt, hogy a dal egy fiúról szólt, aki a zenekar egyik korábbi koncertjén egy Parkán nevű gyógyszert és alkoholt is fogyasztott, emiatt szívrohamban meghalt: a dalt az ő emlékére írta Szigeti Ferenc.[4]
A koncertjeik Magyarországon, Ausztriában, az NSZK-ban, Kubában, valamennyi volt szocialista országban és az egykori Szovjetunióban komoly eseménynek, rendkívüli látványosságnak és nagy sikernek számítottak és számítanak ma is. Összesen kb. 6000 koncertet adtak fennállásuk alatt.
1985. április 27-én az újonnan épült városligeti szórakoztató központ, a Petőfi Csarnok a Karthago együttes koncertjével nyitott.[5]
Az együttes 1985. május 1-jével beszüntette működését, dacára annak, hogy a magyar előadók nemzetközi fellépéseit szervező Interkoncert kevéssel korábban elvállalt egy közel 50 előadásból álló Szovjetunió-beli turnét a nevükben. A problémát kényszerből úgy oldották meg hogy az eredeti tagok helyett – akik akkor már éppen más zenekarokban játszottak – a felvételeit velük közös stúdióban készítő, Varga Miklós által vezetett V. M. Band utazott ki a szovjet turnéra, Szigeti Ferenccel együtt, Karthago néven. A tagcserékről a magyar államvédelem is értesült („Dalos” fn. ügynök, vagyis Vikidál Gyula révén), de a szovjet fél, a Goszkoncert előre tájékoztatva lett a személyi változásokról és elfogadta így is a zenekart.[6]
A zenekar tagjai a szünetelés ellenére továbbra is aktív muzsikusok és emellett jóbarátok is maradtak, valamennyien közismert személyiségek lettek, más, zenekarokban is játszottak, tévéztek, rádióztak, de a kapcsolatuk mindvégig megmaradt.
1990. május 1-jén a Karthago, a szünetelésük után 5 évvel, a Petőfi Csarnok kérésére ismét összeállt, valamennyi eredeti tag közreműködésével. A koncert, amelyet a Magyar Televízió és a Magyar Rádió is közvetített, óriási siker lett a budapesti Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán, megdöntve minden addigi és azutáni nézőrekordot. A zenekar ezt követően ismét elkezdett együtt koncertezni, hiszen óriási volt irántuk az érdeklődés.
Néhány év múlva az együttes már a Budapest Sportcsarnokban lépett színpadra. A koncert nagyon jól sikerült, közel 15 000 néző volt tanúja a nagy visszatérésnek, amely óriási látványelemekkel, díszletekkel, korinthoszi oszlopokkal, tűzijátékkal, „ledér" táncosnőkkel megtűzdelve került bemutatásra, a Karthagótól mindig is megszokott módon. A hangulat végig hihetetlenül forró volt, a közönség szinte együtt élt a együttessel, közös éneklések, tízperces vastapsok tarkították a show-t. Felvételt készített a Magyar Televízió, amely a koncert után három héttel adásba is került.
A Hungaroton Records A Karthago él című dupla koncertalbumon, és ugyanilyen címmel videókazettán is megjelentette a hangversenyt.
2000. június 2-án a Petőfi Csarnok 15 éves jubileumi ünnepségére ismét a Karthago együttest kérték fel egy nagyszabású koncertre, mivel annak idején az együttes nyitotta meg a Pecsát, azaz a csarnokban az első magyar koncertet 1985-ben a Karthago adta. A jubileumi buli ismét fantasztikus volt, óriási tömeg és igazi „karthagós" hangulat volt. Az m1 televízió újból rögzítette a fellépést. A koncerten jelen voltak az osztrák-német Teldec kiadó munkatársai is, akik jelezték, hogy a Karthago új lemeze iránt és az azt követő turnékra jelentős érdeklődés lenne Németországban és Ausztriában is, ahol még ma is ismert és szeretett a legendás együttes.
Ezt követően már folyamatosan hallatott magáról a zenekar, 40-50 koncertet játszottak Magyarországon évente, különböző nagy fesztiválok záró produkciójaként és önállóan is, ismét óriási sikerrel. A sorozat folytatódott a 2000-es években is, többek között az alsóőrsi Harley Davidson Nemzetközi Motorostalálkozó záró gálaestjével, valamint további kifejezetten nagyszabású rockfesztiválokkal, és az év végén egy nagy budapesti lemezbemutató koncerttel.
Az együttes 2004 szeptemberében ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját – a zenekart eredetileg alkotó öt muzsikus 1979 őszén állt össze. A jubileum méltó megünneplésére az együttes komoly, összetett projekttel készült.
Elsőként 2004 június-július-augusztusában, 19 év után új stúdióalbumot készítettek (Valóságrock). A lemez 2004 szeptember 5-én jelent meg az EMI Zenei Kiadó gondozásában, és modern hangzású, kemény, igen erőteljes rockzenét tartalmazott, a Karthagótól megszokott igényes, dús, finoman cizellált hangszereléssel és a legendás ötszólamú vokállal.
A Karthagóra mindig jellemző volt a rendkívüli alaposság és a profi kidolgozottság, ezért a korábbiakhoz hasonlóan, erre az új albumra is több mint húsz friss szerzeményből választották ki a felkerült 9 szám, stúdiófelvételeik közel három hónapig tartottak a legendás törökbálinti "P" stúdióban.
Két bónuszdal is készült, a nemzetközi sikereket is elért Requiem, valamint a Karthago „himnusza”, az Apáink útján új, egészen különleges, vonós, szimfonikus, „unplugged” verziója.
Az album promóciójának része volt a Concert&Media által rendezett Karthago rockcirkusz – lemezbemutató koncert 2005 tavaszán, az SAP csarnokban. Ezt követően több hónapos országos turnéra indult az együttes.
A Karthago ezt követően a mai napig nagyon aktív zenekar, évente 40-50 nagykoncertet adnak idehaza, és a környező országokban is, Erdélyben, Szlovákiában és Ausztriában is. 2009-ben ismét a Budapest Arénában ünnepelték a 30 éves jubileumukat, óriási közönséggel és hatalmas sikerrel.
2019-re nagyon készültek a 40 éves jubileumi óriáskoncertre a Budapest Arénába, ahol méltó körülmények és hatalmas látványosságok közepette ünnepelték meg a negyven éve változatlanul együtt muzsikálás óriási örömét. A jubileum jegyében új lemez is megjelent, Együtt 40 Éve címmel, ami kevesebb, mint két hónap alatt bearanyozódott.
A 40 éves jubileumi koncert anyaga 2020 július 10-én jelent meg, kétféle (DVD, dupla DVD+ 2CD) formában.