Kórus (zene)

Mai cikkünkben a Kórus (zene)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Kórus (zene) olyan téma, amely vita és vita tárgyát képezi különböző területeken, legyen az akadémiai, politikai vagy általában a társadalom. Ebben a cikkben a Kórus (zene) különböző vonatkozásaiba fogunk beleásni, az eredetétől a mai relevanciáig. Különféle nézőpontokat és véleményeket fogunk feltárni azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk a Kórus (zene)-ről és annak a társadalomra gyakorolt ​​hatásáról. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk nagy érdeklődésre tarthat számot mindazok számára, akik szeretnének elmélyülni a Kórus (zene) összetettségében, és jobban megérteni annak fontosságát a mai világban.

A kórus emberekből álló csoport (együttes), akik több zenei műfajú dalt énekelnek (általában komolyzenét). A kórusnak több fajtája létezik: templomi kórus, gyermekkórus stb. A legtöbb kórust a karnagy irányítja, aki mimikával és karjai mozgatásával irányítja a kórust. Egy kórus énekelhet hangszeri társítás nélkül (ennek a cappella a neve) vagy hangszerekkel. Különböző hangszereket használnak (pl. zongora, orgona, hegedű) vagy egy egész nagyzenekarral.

A kórusok több helyszínen lépnek fel, például templomokban, operaházakban, színházakban vagy iskolákban.

Története

A kórusban éneklés hagyománya régi időkre nyúlik vissza, ugyanis a csoportban éneklés (akár kánonban, akár együtt) több ország kultúrájának része (például az ókori Görögországé).[1] A legrégebbi "kórusművek" az ókori Görögországból származnak (delphoi himnuszok és Meszomédész himnusza). Az ókori Rómából Publius Terentius Afer egyik darabjából maradt fenn egy kis rész. Thomas J. Mathiesen zenetudós szerint azonban ez a rész nem eredeti.[2] A legkorábbi zene Nyugat-Európából a gregorián ének, amely a negyedik századtól a hatodik századig tartott, majd napjainkig.

Jegyzetek

  1. Jordania, Joseph. Why do People Sing? Music in Human Evolution. Logos (2011. december 6.). ISBN 978-9941401862 
  2. Warren Anderson and Thomas J. Mathiesen. "Terence", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, ed. Stanley Sadie and John Tyrrell (London: Macmillan, 2001), xxv, 296.

Külső hivatkozások, irodalom

Adatbázisok

Professzionális szervezetek

Források

Média

Olvasás