Jurogyivijek

A következő cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jurogyivijek témáját és a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatását. A keletkezésétől a jelenlegi fejlődéséig elemezzük az emberek mindennapi életére, valamint a szakmai és oktatási területekre gyakorolt ​​hatását. Kritikus és reflexiós pillantással megvizsgáljuk a Jurogyivijek-hez kapcsolódó különféle szempontokat, a következményeitől a nyújtott lehetőségekig. Interjúk, kutatások és konkrét példák segítségével belemerülünk ebbe a témába, hogy megértsük annak jelentőségét és lehetséges következményeit. Csatlakozzon hozzánk a Jurogyivijek-ről szóló felfedező és érdeklődő útra!

A jurogyivijek az orosz ortodox egyház intézményéről évszázadok során folyamatosan leváló szekta tagjai a 14. századtól. Más terminusokkal „Krisztus bolondjai”, „szent eszelősök”. Az ortodox egyház több mint harmincat nyilvánított közülük szentnek. A jurogyivijek szegény és tökéletlen teremtmények akartak lenni, aki csak csúfolódásra és kegyetlen bánásmódra adnak okot. A Krisztus iránti alázatot a bűnös emberi lény önfeladásáig, önfelszámolásáig vitték, sokan közülük a vallás szerint eleve bűntelen állatok között akartak élni, állatcsoportokba vegyültek, több százan disznóólban laktak. Szent őrületüket sokan tisztelték Oroszországban évszázadokon át.

Jurogyivijek irodalmi művekben

  • Avvakum protopópa önéletírása
  • Puskin: Borisz Godunov
  • Tolsztoj: Gyermekkor és ifjúság
  • Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
  • Vjacseszlav Pjecuh: Trilógia
  • Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Források

  • Das andere Russland, München 1968.
  • Iglói Endre: A régi orosz irodalom története, Budapest 1976.
  • Szvák Gyula: Oroszország története. Bp. 2001.
  • Timkó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Bp. 1971.

Külső hivatkozás