Jacopo Sannazaro
Ez a cikk a Jacopo Sannazaro témával foglalkozik, amely számos vitát váltott ki, és felkeltette a társadalom különböző szektorainak érdeklődését. A Jacopo Sannazaro egy aktuális jelentőségű téma, amely különböző összefüggésekben és tudományágakban végzett tanulmányok és kutatások tárgyát. Az idő múlásával a Jacopo Sannazaro különféle átalakulásokon ment keresztül, és különböző jelentéseket kapott, ami rendkívül összetett és széles témává teszi. Ezért elengedhetetlen a Jacopo Sannazaro által felölelt különböző szempontok és dimenziók mélyreható elemzése, hogy megértsük annak hatókörét és hatását a különböző területeken. Eredetének, fejlődésének és következményeinek feltárásával átfogó és tárgyilagos jövőképet kíván kínálni a Jacopo Sannazaro-ről, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a téma megértéséhez és elmélkedéséhez.
| Jacopo Sannazaro | |
.JPG) | |
| Tiziano Vecellio festménye Jacopo Sannazaróról (1514-18 között) | |
| Élete | |
| Született | 1458. július 28. Nápoly |
| Elhunyt | 1530. augusztus 6. (72 évesen) Nápoly |
| Sírhely | Tomb of Jacopo Sannazaro |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacopo Sannazaro témájú médiaállományokat. | |
Jacopo Sannazaro (Nápoly, 1458. július 28. – Nápoly, 1530. augusztus 6.) olasz költő.
Pályafutása
Sincerus Actius álnéven közzétett latin költeményei, melyek közt a De partu virginis című eposza (latinul és németül kiadta Becker Lipcsében, 1816) I. Ferdinánd nápolyi király kegyét szerezte meg neki, aki őt fiainak, Alfonznak és Frigyesnek tanítójává tette. Ez a kegy és barátság a később trónra jutott Frigyes hercegnek 1496-ban bekövetkezett haláláig tartott. Mint olasz költő Arcadia című idilljével lépett fel, mely a pásztorregények mintaképe. Műveinek első teljes kiadása: Le opere volgari di Jacopo Sannazaro cioe l'Arcadia, le rime, le lettere stb. (Padova, 1723, 2 kötet).[1]
Jegyzetek
- ↑ V. ö. Torraca Fr., Jacopo Sannazaro (Nápoly, 1879).
Források
- Bokor József (szerk.). Sannazaro, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
