IJ (digráf)

Az ij kettős betű, digráf a holland nyelvben, amelynek mindkét tagját nagybetűvel írjuk minden olyan esetben, ha az első i nagybetűs. Az i és a j betűkből tevődik össze, gyakran ligatúraként jelenik meg. Időnként egyetlen betűként is kezelik, és mint ilyet, az y-nal együtt, a holland ábécé 25. betűjeként tartják számon.

Az ij hangalakja a holland köznyelvben és a legtöbb dialektusban általában az vagy az kettőshangzó. Helynevekben előfordul még a régi kiejtése, az , mint például Wijchen és Wijlre esetében. A -lijk képzőben a hangzása .

Az IJ különbözik az Y betűtől, bár a régies(kedő) feliratokban gyakran az utóbbival helyettesítik. A mai holland nyelvben az y csak külföldi eredetű szavakban fordul elő. A középkori középholland nyelvben azonban – amikor az írásmódok még változatosak voltak – gyakran használták, és görög ij-nek, (a francia nyomán) i-grecnek, illetve ypsilonnak nevezték.

A holland nyelvből származó afrikaans nyelvben az ij-t általában továbbra is az y-nal jelölik.

Az ij eredetileg kettős i volt, ami a középhollandban a hosszú hangot jelezte. Akkoriban az i-t gyakran még pont nélkül írták, ezért az ıı digráf könnyen keverhető volt az u-val. Az olvashatóság könnyítése érdekében látták el a második i-t farkincával. Az ilyen alakot kapott, lange ij-nek nevezett digráfot 1804-ben vezették be hivatalosan.

Hollandiában sok vita folyt arról, hogy az IJ egy vagy két betű. Flandriában mindig két betűnek tekintették.

Az egy betűként történő kezelése melletti érvek:

• Ha egy ij-jel kezdődő szónak nagybetűvel kell kezdődnie, akkor mindkét része nagybetűs lesz: IJsselmeer, IJmuiden, és nem Ijsselmeer, Ijmuiden.
• A Grote Winkler Prins Encyclopedie holland nagylexikon 1993-ban leszögezte, hogy az ij a holland ábécé 25. betűje.^[1]
• A holland ábécé felmondásakor annak a vége a következőképpen hangzik: iks, ij, zet, és csak a legritkább esetben mondanak ehelyett iks, ypsilon, zetet, iks, i-grec, zetet vagy iks, griekse ij, zetet.
• Az ij ligatúra helyet kapott a HTML-ben és az Unicode-ban (U+0132 IJ, U+0133 ij), bár használata nem javasolt.
• A hollandok kézírásban legtöbbször összekötik az egymással az ij két elemét, akkor is, ha a többi betűt külön írják.

Az ij két betűként kezelése melletti érvek:

• A holland nyelvet hivatalos nyelvként használó országok (Hollandia, Belgium és Suriname uniója, a Taalunie], állásfoglalása szerint ezt a digráfot két betűnek kell tekinteni (de a megfelelő esetekben mindkettőt nagybetűvel kell írni).^[2]
• A holland gyakorlatban más betűkombinációkat (ou, au, eu és ui) is két betűként kezelnek, még az igazi ligatúrákat is, mint a francia œ. A hangalakot is két jellel jelöljük ( vagy ).
• Az ij eredetileg két i betűből jött létre.
• A Handwoordenboek Hedendaags Nederlands című holland szótár régebbi kiadásai szerint az ij betűjel két i-ből áll, melyek közül a második meghosszabbodik.^[3]
• Az ábécérendben is két betű.
• A tekintélyes Van Dale holland nyelvi nagyszótár legutóbbi, 14. kiadásában is két betűként szerepel.^[4]

Ez a szócikk részben vagy egészben a IJ (digraaf) című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.