Ebben a cikkben a Humphrey Bogart témával foglalkozunk, amely egy olyan aktuális kérdés, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Humphrey Bogart-ről a terület szakértői, valamint a hatásának és hatókörének jobb megértése iránt érdeklődők tanulmányok, elemzések és elmélkedések tárgyát képezték. Az évek során a Humphrey Bogart fejlődött és különböző árnyalatokat szerzett, így rendkívül összetett és sokdimenziós ügy. Ebben az értelemben kulcsfontosságú, hogy elmélyedjünk annak legrelevánsabb aspektusaiban, következményeiben és lehetséges következményeiben egyéni és kollektív szinten. Ebben a cikkben a Humphrey Bogart univerzumába fogunk beleásni, annak számos aspektusával foglalkozva azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.
Humphrey Bogart | |
1940 körül | |
Született | Humphrey DeForest Bogart 1899. december 25.[1][2][3][4][5] New York[6] |
Elhunyt | 1957. január 14. (57 évesen)[1][7][2][3][4] Los Angeles[8][9] |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Házastársa |
|
Gyermekei | két gyermek:
|
Szülei | Maud Humphrey Belmont DeForest Bogart |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Phillips Academy |
Kitüntetései |
|
Halál oka | nyelőcsőrák |
Sírhelye | Forest Lawn Memorial Park |
Magassága | 173 cm |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1921–1956 |
Műfajok |
|
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Oscar-díjak | |
Legjobb férfi főszereplő Afrika királynője (1952) | |
Humphrey Bogart aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Humphrey Bogart témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Humphrey DeForest Bogart (New York, 1899. december 25. – Los Angeles, 1957. január 14.) Oscar-díjas amerikai színész. Védjegye volt a nyers, cinikus és szűkszavú stílus, modora és tehetsége Hollywood aranykorának legnépszerűbb férfisztárjává avatta. Legismertebb szerepe Rick Blaine volt a Casablanca (1942) című filmben, valamint legendás párost alkottak több filmen át majdani feleségével, Lauren Bacall-lal.
Családja holland eredetű, felmenői az első állandó észak-amerikai telepesek között voltak. New York előkelő negyedében, egy ismert sebész és egy grafikusművész gyermekeként nőtt fel két húgával együtt. Apjától megtanult sakkozni és vitorlázni, amit élete végéig magas fokon űzött. A massachusettsi Andover Akadémián töltött röpke félév után 1918 májusában besorozták a haditengerészethez. A legenda szerint itt szerezte a felső ajkán látható forradást, amikor az őrizetére bízott rab szökni próbált, és szájon vágta őt a bilinccsel. A történet szerint Bogart mit sem törődve sérülésével vakmerően a szökevény után vetette magát és elfogta a menekülőt. Egy prózaibb változat szerint a sebet 12 éves korában ejtette rajta egy jókora, hegyes fadarab.
Bogart művészi karrierje 1920-ban kezdődött, amikor Alice Brady színésznő felfedezte tehetségét. Első szerepében, japán pincérként még csak a családját és a barátait kápráztatta el, a kritikusok egyelőre nem figyeltek fel rá.
Számos színpadi- és filmszerep után 1934-ben jött el az áttörés, amikor Arthur Hopkins rendező-producer az Elvarázsolt erdő című filmjéhez szerződtette Duke Mantee, a szökött gyilkos szerepére. Bogart feltűnése a színen erőteljes hatással volt a nézőtérre. Jéghideg tekintete, görnyedt tartása és gesztusai meggyőzték a közönséget, hogy valóban egy gyilkost látnak, pedig még meg sem szólalt. Bogart egyénisége és képességei annyira hatásosak voltak, hogy a Warner Brothers állandó szerződést írt alá vele. Ettől kezdve folyamatosan gengszter-szerepek következtek, melyeket kivétel nélkül hibátlanul alakított.
A Magas Sierra című filmet Raoul Walsh rendezte, a forgatókönyvet Bogart ivócimborája és barátja, John Huston írta. Évekkel később rátalált A máltai sólyom (1941) főszerepe. A magándetektív Sam Spade megformálása, mely a rafináltság, sárm és becsületesség izgalmas keverékét eredményezte, lenyűgözte a nézőket. Ezzel egy időben zajlott a Casablanca című háborús románc szereplőválogatása, melynek során Bogart mellé a fiatal svéd szépséget, Ingrid Bergmant választották ki. Végül olyan alkotás született, amelyet ma is minden idők legjobb filmjei között jegyeznek. A Casablancát 1943 januárjában mutatták be és óriási kasszasikert hozott. A szakmai elismerés sem maradt el: Az Oscar-díj átadáson az alkotók besöpörték a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendezés díját, de a mű öt további jelölést is hozott, többek között Bogart számára a legjobb színész kategóriában. A Casablanca azon ritka filmek egyike, amelynek egyes jeleneteit más filmesek filmjeikben idézni szokták (pl.: Woody Allen: Játszd újra, Sam!; Emir Kusturica: Macska-jaj, stb.).
Egy évvel később a Warner Brothers a feltörekvő ifjú csillagot, Lauren Bacallt rendelte Bogart partnerének az Ernest Hemingway regénye alapján készült Martinique-ben. Amikor a két színész először találkozott, Bogart így szólt Bacall-hoz: „Nagyon jól fogjuk érezni magunkat együtt”', és ennél találóbbat nem is mondhatott volna. 1945. május 21-én Ohióban összeházasodtak. Bogart és Bacall 160 000 dollárért vásárolt egy fehér tégla kúriát Holmby Hills-en, egy fényűző környéken Beverly Hills és Bel-Air között. Bogart és Bacall két Jaguar márkájú autót birtokolt és 3 boxer kutyát. Élvezték a szomszédaik társaságát, különösen Judy Garlandét. Bogart az apaszerepet is megismerhette, bár ez már a negyedik házassága volt. Mikor első gyermekük, Stephen megszületett, Bogart már 49 éves volt. Bogart alkalmatlannak érezte magát az apaságra. „Mit csinálsz egy gyerekkel?” – kérdezte egy barátjától – „Ők nem isznak”. 1952-ben, megszületett második gyermekük, Leslie (egy lány, aki a színész Leslie Howard után kapta a nevét).
1947-ben forgatta A Sierra Madre kincsét, a következő évben pedig a Key Largót. Az igazi nagy dobás 1952-ben érkezett el, amikor Katharine Hepburn partnereként az Afrika királynőjé-ben megformált szerepért elnyerte a legjobb színész Oscar-díját. Olyan riválisok mellett, mint Marlon Brando, akit A vágy villamosa főszerepéért jelöltek. Az Afrika királynője az év egyik legnagyobb kasszasikere lett, a New York Times kritikusa így nyilatkozott: „Minden bizonnyal ez Bogart pályafutásának legjobb alakítása. Kitűnően formálja meg a férfit, aki csupán a felszínen nyers, de a zord külső érző szívet és jóságot takar.”
Ezt követően Bogart még számos sikerfilmben bukkant fel, többek között a Sabriná-ban (1954), Az Isten bal kezé-ben (1955) és a Reménytelen órákban (1955).
Töretlen karrierje azonban 1957. január 14-én megszakadt. Egész életében erős dohányos volt, és szervezete végül feladta a küzdelmet a nyelőcsőrák ellen. Füstszűrő nélküli Chesterfields cigarettát szívott és gyakran erősen ivott, ha nem dolgozott. A betegségéről szinte sohasem beszélt, és nem volt hajlandó orvoshoz menni 1956 januárjáig, azután pedig a nyelőcsövének, két nyirokcsomójának és egy bordájának az eltávolítása már túl kevés volt és túl későn történt.
Katharine Hepburn és Spencer Tracy meglátogatták. Bogart túl gyenge volt, felkelt és leült a lépcsőfok tetejére. Megpróbált ezen viccelődni: "Tegyetek bele a zsúrkocsiba és leszáguldok az első emeletre. Gyerünk, kicsi vagyok, beleférek."
Hepburn így írta le az utolsó találkozását Bogarttal: "Spence megveregette a vállát és azt mondta, 'Jó éjt, Bogie.' Bogie lesütötte a szemeit, nagyon csendesen és szívből jövő mosollyal megfogta Spence kezét és azt mondta, 'Viszlát, Spence.' Spence szíve összecsavarodott a meghatottságtól. Értette őt."
Bogart szüntelenül törekedett rá, hogy a színművészete tökéletes legyen. 81 filmen átívelő pályafutása során egyetlenegyszer sem késett a forgatásról, szerepeit pedig mindig lelkiismeretesen megtanulta. Nem számított, hogy milyen magánjellegű problémái voltak, ez soha nem befolyásolta a munkáját. Azt vallotta, hogy a közönség mindig kifogástalan alakítást érdemel.
„Sosem lett volna szabad a whiskiről a martinire váltanom.”
– Humphrey Bogart