Ebben a cikkben a Hollán László-ről fogunk beszélni, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki. A Hollán László egy széles és sokrétű téma, amely különböző szempontokat fed le, a történetétől a mai gyakorlati alkalmazásaiig. Sokan éveket szenteltek tanulmányoknak és kutatásoknak a Hollán László-nek, ami lehetővé tette a nagyobb megértést és fejlődést ezen a területen. Ebben a cikkben a Hollán László különböző dimenzióit kutatjuk, elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását, a tudományos és technológiai területen való relevanciáját, valamint a témával kapcsolatos jövőbeli perspektívákat.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hollán László (Budapest, 1936. február 22. –) magyar származású vegyész, kutató és szakértő a félvezető kristályok terén, műfordító, aki Gurdjieff teljes életművét magyarra fordította. A Magyarországi Gurdjieff Csoport vezetője.
Ősei között szerepel Hollán Ernő (1824-1900), dédapja Hollán Sándor (1846-1919) és nagyapja Hollán Sándor (1873-1919). Testvére Hollán Sándor (1933) festőművész.
A háborút a nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló Pannonhalmán élte át. Általános iskolai tanulmányait ott folytatta 1948-ig, amikor az államosítás miatt Budapestre költözött és a Petőfi Gimnáziumban tanult tovább. Származása miatt, kiváló bizonyítványa ellenére sem vették fel középiskolába 1950-ben, így tanoncként és gyárimunkásként dolgozott. Esti iskolában érettségizett, majd sztahanovistaként 1956-ban felvételt nyert a Budapesti Műegyetem vegyészeti karára.
Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, a Parlamentnél átélte a sortüzet, majd a Műegyetem által szervezett nemzetőrségben tevékenykedett. November 10-én lépte át a határt és Párizsba emigrált.
Diplomái:
PhD-fokozatát 1966-ban szerezte meg a CNRS keretén belül a Faculté d’Orsay-n.
1966 és 1992 között a Philips France (LEP) kutatója volt, szakértőként dolgozott a félvezető kristályok terén (epitaxiális növekedés). 1984-től igazgatói pozíciót töltött be.
1993-96 között a Francia ECTI (Volontaires Seniors France) keretén belül szakértőként részt vett a magyarországi ESPRIT programban.
A párizsi Institut Gurdjieff Paris tagjaként részt vett a magyarországi Gurdjieff-kör alapításában. Péterfalvi Mihály halála után annak vezetője lett.[1] Gurdjieff teljes művét magyarra fordította.