Ebben a cikkben a Hintó lenyűgöző világát fedezzük fel. A történelem során a Hintó döntő szerepet játszott különböző területeken, a tudománytól a populáris kultúráig. Ahogy mélyebben elmélyülünk ebben a témában, elemezzük eredetét, hatását és időbeli alakulását. A kezdetektől napjainkig a Hintó továbbra is felkeltette minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét, bemutatva relevanciáját és jelentőségét a modern társadalomban. Ebből a cikkből megtudjuk, mi teszi a Hintó-et olyan különlegessé és tanulmányozásra érdemessé. Készüljön fel a felfedezés és a tudás útjára a Hintó-ről!
A hintó az a többnyire fából készült, négykerekű, lovak által vontatott kocsi, amelynél a kocsitest laprugók közvetítésével áll kapcsolatban a kocsi aljával. A felfüggesztéshez bőrszíjakat alkalmaztak.
A fedeles hintószekrény fedele lehet rögzített (Berline, Coupé) és lehajtható. Az utóbbi esetben félfedeles (Viktoria, Mylord) és teljes fedelű lehet (Landau, Landaulette).
A zárt hintót Magyarországon batárnak hívták (a francia batard szóból).
Bérfuvarozásra használt hintó a fiáker.
Fogatolásukra egy vagy két ló szolgál, de vannak négylovas hintók is, és egy díszes típusukat, a „landauert” ötösfogat húzza.
Hasonló funkciójú, de konstrukciójában a hintótól eltérő járművek a lovaskocsi és az omnibusz. Mindkettőből hiányzik a laprugó alkalmazása, ezért a lovaskocsi elsősorban áruszállításra volt alkalmas, az omnibusz esetén a járműben ülők kényelméhez a kerekek gumiborítása járult hozzá.
A hintóra utaló első írott bizonyítékunk 1267. évből való, IV. Béla király oklevelében fordul elő az ingó szekér (currus mobilis), bár még latin nyelven. Ezen oklevél szerint Tamás comes fia Fülöp „a király ügyei intézése végett utazott a római kúriához, és Itália távolabbi vidékeire egy szíjakon függő szekérrel”.
1843-ban az első magyar hintó- és kocsigyár, a pesti „Kölber Testvérek” kocsigyára, amelynek a fejlesztője Kölber Fülöp (1816–1902) vezérigazgató volt. A szabadságharc idején, Kölber Károly fivérével a nemzeti lovasgárdánál szolgálatot tett, és felfegyverezték a gyár munkásait is. A kocsit, amelyen Kossuth Lajos bevonult a fővárosba, a Kölber-gyár adta ez alkalomra. Az 1860-as évek elejére gyártmányait annyira fejlesztette, hogy Magyarországon a külföldi behozatalt erősen le tudta szorítani, és itthon nagy presztízst jelentett a Kölber féle kocsi birtokása. Az 1878-i párizsi világkiállításon egyedül képviselte a magyar kocsi gyartóipart.[1]