A Himalájai cédrus témája nagy jelentőséggel bír a mai társadalomban. Akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége, akár az emberi fejlődésre gyakorolt hatása miatt, a Himalájai cédrus sokak érdeklődését és kíváncsiságát felkelti. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Himalájai cédrus témáját, elemezve annak eredetét, időbeli alakulását, a különböző területekre gyakorolt hatását és a mai relevanciáját. Reméljük, hogy részletes és kimerítő megközelítéssel teljes és gazdagító áttekintést nyújtunk a Himalájai cédrus-ről, lehetővé téve olvasóink számára, hogy jobban megértsék annak fontosságát és hatását a mai világban.
Himalájai cédrus | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() IUCN2.3[1] | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Cedrus deodara (Roxb.) G. Don in Loudon | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Himalájai cédrus témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai cédrus témájú médiaállományokat és Himalájai cédrus témájú kategóriát. |
A himalájai cédrus (Cedrus deodara) a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj.
Természetes élőhelye a Himalája nyugati és középső vonulatain, Kelet-Afganisztántól az indiai Garhwal megyéig (Delhi délköréig) terjed. Emellett még Nepál nyugati részén, a Kurnauli-völgyben fordul elő; összesen mintegy 500 ezer hektáron nő.
Eredeti termőhelyén magassága elérheti az 50 m-t — Európában mintegy feleekkorára cseperedik. Koronája a fiatalon is lecsüngő ágvégekkel festői, széles, kúpos; idősebb korában ernyősödő, ilyenkor a libanoni cédrusra (Cedrus libani) emlékeztet. Kérge szürke, sima vagy már fiatalon sűrűn, durván pikkelyes; eleinte világos, majd egyre sötétebb. Sötétszürke, érett hajtásai világosak, szőrösek. 3–7 cm-es tűi a cédrusfajok közül a leghosszabbak: a hosszúhajtásokon szórtan, a törpehajtásokon örvszerű, 30–50 tagú csomókban állnak, egyedenként eltérően hamvasak. Tobozai is a legnagyobbak a nemzetségben (7–11 cm-esek), megnyúlt tojásdad alakúak, csúcsuk felé keskenyednek, lekerekedők (a csúcsuk nem süllyed be úgy, mint ez gyakran a libanoni cédrusnál látható), éretten vörösesbarnák.
A Himalájában 1200–3500 m közt él, ahol az időjárás állandóan enyhe és csapadékos. Az alsóbb, dús növényzetű, szubtrópusi övben himalájai jegenyefenyővel (Abies pindrow), feljebb, a rododendronos örökzöld-lombhullató erdőkben a himalájai selyemfenyővel (Pinus wallichiana) elegyest nő.
Az erősen meszes talajt nem kedveli. A szárazságot jól tűri, de gyors növekedéséhez öntözni kell. Világos helyen érzi jól magát, és évente akár 40 cm-t is nőhet. Fiatal hajtásai fagyérzékenyek, ezért a Kárpát-medencében csak meleg mikroklímájú (és lehetőleg nedves, párás) helyre érdemes telepíteni.
A himalájai cédrus a hinduk szent fája. Erre utal a neve is (szanszkrit: déva-dáru, déódár = „istenfa”).
Fája rendkívül ellenálló és tartós, ezért Indiában fontos szárazföldi és vízi építőanyag.
Farészéből cédrusolajat (Cedri aetheroleum) nyernek ki.[2][3]