Ebben a cikkben a Henri Poincaré témáját egy egyedi és újszerű szemszögből vizsgáljuk. A Henri Poincaré olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette az elmúlt években, és ezen az íráson keresztül javasoljuk ennek alapos elemzését. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig, a lehetséges jövőbeli következményeken keresztül egy kimerítő elemzésbe fogunk belemerülni, amely a Henri Poincaré összes lényeges aspektusára kíván rávilágítani. Ennek érdekében a terület szakértőivel együttműködünk, valamint olyan emberek tanúvallomásaival, akik közelről tapasztalták a Henri Poincaré hatását életükben. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a cikk teljes és gazdagító képet ad egy olyan témáról, amely ma is vitát és érdeklődést vált ki.
Henri Poincaré | |
Született | Jules Henri Poincaré 1854. április 29.[1][2][3][4][5] Nancy[6][7] |
Elhunyt | 1912. július 17. (58 évesen)[8][1][3][4][5] Párizs[7] |
Állampolgársága | francia[9] |
Házastársa | Jeanne-Louise Poulain d'Andecy |
Gyermekei |
|
Szülei | Émile-Léon Poincaré |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | embólia |
Sírhelye | Montparnasse-i temető (Div. 16)[14] |
Henri Poincaré aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Poincaré témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jules Henri Poincaré (Nancy, 1854. április 29. – Párizs, 1912. július 17.) Bolyai-díjas francia matematikus, fizikus és filozófus; a konvencionalista tudományelméleti felfogás kidolgozója. A Poincaré-sejtés és a Poincaré-féle követőfüggvény névadója. Raymond Poincaré politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök unokafivére.
Úgy vélte, hogy az axiómák (például a geometria axiómái), nem szintetikus a priori természetűek, mint Kant gondolta, de nem is tapasztalatiak, miként a pozitivisták állítják, hanem konvenciók (megegyezések). Valójában burkolt definíciók, de nem önkényesek, hisz megalkotásuknál ellentmondásmentességre, egyszerűségre és a tényekkel való összhangra törekszünk. Így egyik axiómarendszer sem igazabb, mint a másik, de gyakorlati okokból elfogadhatóbb (mert „elegánsabb", áttekinthetőbb stb.).
A tudományokban azonban nem minden állítás burkolt definíció. Például a törvényekről nem mondható el, hogy puszta konvenciók. Ellenkező esetben aligha lehetne belőlük előrelátásokat levezetni, és őket tapasztalatilag ellenőrizni. Valójában ezek hipotézisek és mint ilyenek bizonyos valószínűséggel igazak.
Poincaré szerint a tudás célja, hogy az igazságot a valóságról felderítsük. A teljes igazság elérhetetlen, hiszen a valóság megismerése csak bizonyos előfeltevések alapján lehetséges. Ilyenek a természet egyszerűsége és egyöntetűsége. Ezért a versengő hipotézisek közül észszerűen az egyszerűbbet kell választanunk. Fel kell még azt is tételeznünk, hogy az Univerzum többi része is hasonló a miénkhez. Mihez elégséges tudásunk? Általuk a jelenségek lényegének megismeréséhez nem juthatunk el. Sohasem fogjuk tudni, hogy végső fokon mi az elektromosság, a fény és az élet. Sok mindent tudunk azonban róluk és kapcsolataikat is kielégítően meg tudjuk ismerni.
Poincaré a lehetséges matematikai axiómák felismerésénél döntő szerepet tulajdonított az intuíciónak (a közvetlen felismerésnek). Tagadta a matematika visszavezethetőségét a logikára és a matematikai (szimbolikus) logika szerepét nem ismerte fel.