Ebben a cikkben elmélyülünk a Határköltség témájában, amely az elmúlt években a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt vált aktuálissá. A Határköltség óta számos vita és elemzés tárgya volt, beleértve a politikát, a gazdaságot, a tudományt és a populáris kultúrát. Ebben a cikkben a Határköltség-hez kapcsolódó különböző szempontokat és megközelítéseket, valamint a mai világra gyakorolt hatását fogjuk megvizsgálni. Ezenkívül elmélyülünk a Határköltség lehetséges jövőbeli következményeiben és a lehetséges megoldásokban, amelyeket az általa jelentett kihívások kezelésére javasoltak. Készüljön fel, hogy belemerüljön a Határköltség mélyreható és teljes elemzésébe!
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A határköltség a mikroökonómiai termeléselméletben egy „nagyon kicsi” pótlólagos jószágegység kibocsátásából eredő költség. A határköltségfüggvény (határköltséggörbe) definíció szerint az összköltségfüggvény első deriváltja. A határköltség jele az angol „marginal cost” (határköltség) alapján MC.
A határköltségfüggvény egy olyan derékszögű koordináta-rendszerben ábrázolható, amelynek vízszintes tengelyén a kibocsátást, függőleges tengelyén pedig a költséget tüntetjük fel.
A határköltségfüggvény a vállalatok profitmaximalizálása során fontos szerepet játszik, ugyanis az a kibocsátási szint lesz profitmaximalizáló, amelynél a profitfüggvény deriváltja 0, azaz a határbevétel egyenlő a határköltséggel:
Határköltség-alapú árképzésről beszélünk, ha egy vállalat az általa termelt jószágnak a határköltségével egyenlő árat állapít meg. Ha a jószág piacának összes eladója (vállalata) határköltség-alapú árképzést alkalmaz, akkor piaci egyensúlyban a jószághoz tartozó ár-kibocsátás kombináció éppen a piaci keresleti függvény és a határköltséggörbe metszéspontjában lesz. Ez az egyensúly Pareto-hatékony, mert minden olyan jószágegység megtermelésre került, amelynek a termelési költsége (vagyis a határköltség) kisebb a rezervációs áránál (annál a maximális értéknél, amit a vásárló(k) még hajlandóak adni a jószágegységért). A határköltség-alapú árképzés tehát az árképzés társadalmi szempontból leghatékonyabb formája.
Tökéletes verseny esetén minden vállalat kénytelen határköltség-alapú árképzést alkalmazni, mert a vállalatok árelfogadóak, vagyis úgy gondolják, hogy nem képesek alakítani a piaci árat; ekkor viszont az ár a verseny hatására egészen a határköltségig csökken.