A Hanák Péter olyan téma, amely ma sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. A részletgazdag történelemmel és a társadalomra jelentős hatással bíró Hanák Péter sokak számára vita és elmélkedés forrásának bizonyult. Az évek során a Hanák Péter fejlődött és alkalmazkodott a változó körülményekhez, így napjainkban is releváns témává vált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hanák Péter különböző oldalait és perspektíváit, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Hanák Péter | |
Déri Miklós felvétele | |
Született | 1921. augusztus 9. Kaposvár |
Elhunyt | 1997. október 6. (76 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar[1] |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti izraelita temető[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanák Péter témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hanák Péter (Kaposvár, 1921. augusztus 9. – Budapest, 1997. október 6.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A dualizmus korának művelődés-, társadalom- és eszmetörténetének neves kutatója.
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Somssich Pál Gimnáziumban végezte, majd 1939 és 1942 között a Csepeli Vasművekben dolgozott vasesztergályosként. 1942 és 1944 között munkaszolgálatos volt előbb Magyarországon, majd Galíciában. A nyilas hatalomátvétel után szökött át a szovjet hadsereg által elfoglalt területre Ungvár környékén. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult történelmet, egy évig a Római Egyetemen volt vendéghallgató. 1948-ban szerzett tanári diplomát. 1949-ben az ÁVH besúgója volt a Teleki Intézetben, és közreműködött olyan polgári történészek ellehetetlenítésében, mint Kosáry Domokos.[3]
A diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében kezdett el dolgozni, emellett az egyetem történelem tanszékén is kapott tanársegédi állást. 1953-ban az immár Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott egyetem új- és legújabb kori magyar történelem tanszékének docensévé nevezték ki.
1957-ben ’56-os tevékenysége miatt elbocsátották egyetemi állásából, immár csak az MTA Történettudományi Intézeténél dolgozott, ahol az általános amnesztia után, 1964-ben kapott osztályvezetői kinevezést. Ugyanitt később főosztályvezetőként, majd tudományos tanácsadóként dolgozott 1991-ig. Közben 1964 és 1966 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen volt óraadó tanár. 1980-ban visszavették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol a Bölcsészettudományi Kar művelődéstörténeti tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 1993-ban átment a Közép-európai Egyetemre, ahol a történeti tanszék vezetője volt haláláig.
Több külföldi egyetem vendégtanára volt (Columbia Egyetem (New York, USA, 1971), a Yale Egyetem (New Haven, USA), a Rutgers Egyetem (New Brunswick, USA, 1976), Bécs, Bielefeld), ösztöndíjas kutató a princetoni Institute for Advanced Study és a washingtoni Wilson Központban.
1952-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történelemtudományi Bizottságának lett tagja, később elnöke, valamint vezette a magyar-osztrák történészbizottságot is. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben rendes tagjává. 1993-ban a Lengyel Tudományos Akadémia felvette tiszteletbeli tagjai sorába. A Történelmi Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként is működött.
Kutatási területe a dualizmus társadalomtörténete és a századforduló szellemi világa volt. Tudományos pályájának kezdetén az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal és annak nemzetközi hatásaival és összefüggéseivel foglalkozott. Az 1950-es évek második felétől figyelme áttért a dualizmus időszakára. Kutatásaival jelentős szerepet vállalt másokkal, hogy a szocialista Magyarország egyértelműen negatív dualizmus-képét megváltoztassa.
Fontosak a dualizmus korszakának különböző szaktörténeti kutatásai is, amelyek társadalom- és eszmetörténet, valamint a művelődés- és mentalitástörténet területét ölelték fel. Ilyen típusú munkáiban feldolgozta a egyebek mellett a kor lakáskultúráját, a pamutipar történetét és a kertépítészetét. Emellett foglalkozott a (19–20.) századforduló szellemi világával is (többek között Jászi Oszkár és Ady Endre írásai alapján).
Felesége Hanák Katalin (leánykori nevén Diamant Katalin) volt. Házasságukból két fiúgyermekük született: Hanák András ügyvéd és Hanák Gábor aktuárius.
21 évvel a halála után, Hanák Péter neve is megjelent 2018 áprilisában a Figyelő c. hetilap "A spekuláns emberei" című Soros György-listán.[4]