A mai cikkben a Hárságyi Margit-ről fogunk beszélni. A Hárságyi Margit olyan téma, amely világszerte felkeltette az emberek figyelmét, nagy érdeklődést váltott ki és számos vitát váltott ki. Megjelenése óta a Hárságyi Margit tanulmányok és kutatások tárgya, ami fontos előrelépéseket eredményezett e téma megértésében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Hárságyi Margit különböző aspektusait, elemezve a társadalomra gyakorolt hatását, időbeli alakulását és lehetséges jövőbeli következményeit. Izgatottan várjuk, hogy belemerüljünk ebbe a lenyűgöző világba, és többet megtudjunk a Hárságyi Margit-ről.
Hárságyi Margit (Pécsudvard, 1946. július 12. –) újságíró, televíziós szerkesztő-riporter.
1968-ban végzett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán. 1968-1973 között a komlói Fürst Sándor Úti Általános Iskola tanára, majd 1974-től a Dunántúli Napló újságírója lett. A megyei napilap szerkesztőségéből került az akkor megalakuló Pécsi Körzeti Stúdióba, mely 1976. november 24-én jelentkezett első adásával. Kezdetben a magazinműsorok mellett a német és a horvát nyelvű nemzetiségi műsorok előkészítésén dolgozott mint felelős szerkesztő 1978-1980-ig. Később, 1981-től hat éven át a Sorstársak című rehabilitációs műsor műsorvezetője-riportere lett. Eközben magazinműsorokban dolgozott, dokumentumfilmeket készített.
Főbb témáit a legtágabban értelmezett kultúra területéről merítette, számos művészportré fűződik a nevéhez. Foglalkozott képzőművészettel, zenével, néptánccal, balettel, és az amatőrmozgalom számos ágával. Műsoraiban gyakran kerültek fókuszba az oktatáspolitika visszatérő kérdései, elsősorban a tehetséggondozás és a hátrányos helyzetben lévő cigány gyerekek sorsa. A legtöbb elismerést az építészeti témáival érte el, sorozatot készített Pécs belvárosának rehabilitációjáról, a Dél-Dunántúl pusztuló kastélyairól, s a megmentendő népi építészeti emlékekről Somogyban, Tolnában és Baranyában. Huszonhárom évi televíziós munkája során gyakran járt külföldön: Lengyelországban, Finnországban, Izraelben, Ukrajnában, Törökországban, Horvátországban különböző témákban készített dokumentumműsort. Több alkalommal volt szerkesztője országos, élő, körkapcsolásos műsoroknak. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójánál töltött utolsó évtizedben főmunkatárssá nevezték ki, vezető szerkesztőként, valamint a kulturális rovat vezetőjeként ténykedett.
1991-ben a BBC hathetes ösztöndíján vett részt Londonban, ahol a brit közszolgálati televízió mindennapi működését tanulmányozta.
Az általa szerkesztett magazinműsorokban a közszolgálati televíziózásban újdonságként külsős, a saját területükön elismert művészeket, tudósokat, közéleti személyiségeket hívott meg műsorvezetőnek (többek között Balikó Tamás és Moravetz Levente színművészt, Decsi Kiss János újságíró-képzőművészt, Koltai Dénes egyetemi tanárt, Pál Zoltán szobrászművészt).
1999-ben az egész intézményt érintő csoportos létszámleépítés keretében – minden előzetes figyelmeztetés, illetve indoklás nélkül – elbocsátották a Magyar Televíziótól. 2000-től tíz éven át a Magyar Turizmus ZRt. Dél-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóság marketingmenedzsere lett. 2009 őszétől 2010 végéig a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program PR-cikkeket, tudósításokat kreáló újságírócsoportjának munkáját koordinálta szakmailag. Azóta szabadúszó újságíró, számos portréinterjút, kulturális témájú cikket írt helyi és országos lapokba.
Tizenéves kora óta érez erős rokonszenvet a lengyel kultúra iránt, így már nagyon fiatalon, minden külső segítség nélkül, autodidakta módszerrel felsőfokú lengyel nyelvtudást szerzett. Egy évig a Varsói Tudományegyetemen tanult ösztöndíjasként. Később idegenvezetőként, tolmácsként, fordítóként számos megbízatást látott el. Öt esztendőn át (1986-1991) a Janus Pannonius Tudományegyetem külsős óraadó tanára, 2002 és 2006 között pedig Pécs MJV Lengyel Kisebbségi Önkormányzatának képviselője volt.[1]
Számos alkalommal segítette önkéntesként civil szervezetek (pl. Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Otthon Segítünk Alapítvány, Pécs-Normandia Lions Club) munkáját.
Szerkesztő: