Ebben a cikkben részletes elemzést végzünk a Google Public DNS-ről, feltárva a legfontosabb szempontokat és a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását. A Google Public DNS eredetétől az idők során bekövetkezett fejlődéséig alapvető szerepet játszott különböző kontextusokban, vitákat és vitákat generálva jelentésével és következményeivel kapcsolatban. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni annak hatását különböző területeken, valamint relevanciáját az emberek mindennapi életében. Kétségtelen, hogy a Google Public DNS előtte és utána is volt a történelemben, kitörölhetetlen nyomot hagyva a kultúrában, a politikában, a gazdaságban és sok más területen. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson, és fedezze fel mindazt, amit a Google Public DNS kínál, és hogyan formálta a mai napig a világunkat.
A Google Public DNS egy ingyenes DNS-szolgáltatás neve, amit 2009. december 3-án jelentett be a Google,[1] a Web gyorsítására tett erőfeszítéseinek részeként.[2][3]
A Google állítása szerint 2013-ra a Google Public DNS a világ legnagyobb nyilvános DNS-szolgáltatásává nőtte ki magát, rendszerük egy átlagos napon több mint 130 milliárd kérést (a legforgalmasabb napokon 150 milliárd kérést) szolgál ki.[4]
A Google Public DNS a következő rekurzív névkiszolgáló-címeken érhető el publikus használatra;[5] a címek az elérhető legközelebbi DNS-szerver helyére mutatnak az anycast útválasztásnak köszönhetően:[6]
A szolgáltatás nem használ más gyártó által készített DNS-kezelő szoftvert, mint amilyen a BIND, hanem egy saját készítésű implementációt futtatnak, korlátozott IPv6-támogatással, az IETF által meghatározott DNS-szabványoknak megfelelően. A DNSSEC-támogatás 2013. március 19. óta teljes körű;[8] ezt megelőzően részleges volt és a DNSSEC-kel aláírt üzenetek továbbítására szorítkozott.[9]
A népszerű DNS-szolgáltatók némelyike DNS-eltérítést végez a lekérések feldolgozása során, a nem létező oldalakra irányuló kéréseket reklámcélú oldalakra irányítva át; ez kifejezetten ellentétes a DNS specifikációjával.[10] A Google szolgáltatása ezzel ellentétben szabályosan, NXDOMAIN (nem létező tartomány)[11] üzenetet ad vissza ebben a helyzetben, és sok új felhasználó számára már ez indokolttá teszi az áttérést.[12]
A Google szintén erőfeszítéseket tett a névkiszolgálás biztonságának megteremtésére, hogy megakadályozza a felhasználók eltérítését a legitim weboldalakról a rosszindulatúakra. Jól dokumentált erőfeszítéseket tettek a DNS-gyorsítótár-mérgezés elkerülésére (beleértve a hírhedt Kaminsky-hibát is) és a szolgáltatásmegtagadással járó támadások kivédésére.[13]
A Google a publikus DNS-szolgáltatásának hatékonysági és sebességbeli előnyeit említi,[14] köztük az anycast útválasztás használatát, hogy a kliensek a hozzájuk földrajzilag legközelebb eső szerverhez csatlakozzanak, a szerverek túlméretezését, hogy a rosszindulatú forgalmat is kezelni tudják, kétszintű gyorsítótárazást végző terheléselosztó szervereket, melyeken egy apró, az adott géphez tartozó gyorsítótár tartalmazza a leggyakrabban lekérdezett neveket, a másik gyorsítótárat pedig a lekérdezendő nevek szerint felosztva egy egész géppark tartalmazza. Ez a második szintű gyorsítótár csökkenti a töredezettséget és cache miss arányt[15] ahhoz a megoldáshoz képest, hogy egyszerűen több szervert állítanának üzembe.
A Google kijelentette, hogy teljesítmény- és biztonsági okokból a szervereken kizárólag az IP-címeket, internetszolgáltató- és helyinformációkat tárolják. Az IP-k 24 óra múlva törlésre kerülnek, a többi tárolt adat megmarad az adatbázisban.[16][17][18][19]
A Google Public DNS szolgáltatás 2009 decemberében indult, a bejelentést[20] a Google hivatalos blogján és a Google Code blogon Prem Ramaswami termékmenedzser tette meg.[21]
A Google Public DNS indulásakor még nem támogatta a DNSSEC protokollkiegészítést; le lehetett kérdezni az RRSIG rekordokat, de a válaszüzenetben az AD flag (Authenticated Data, annak jelzése, hogy a szerver végigellenőrizte az aláírások láncolatát) sohasem került beállításra.
2013. január 28-án minden külön bejelentés nélkül a Google DNS-szerverei elkezdtek DNSSEC-érvényességi információt adni[22] azon kliensek számára, melyek explicit módon beállították a lekérdezésben a DNSSEC OK (DO) kapcsolót.[23]
2013. május 6-án a Google Public DNS alapértelmezetten bekapcsolttá tette a DNSSEC-validációt, tehát az minden esetben megtörténik, ha a kliens explicit nem kéri, hogy tekintsenek el tőle.[24]