Germán-alföld
A Germán-alföld olyan téma, amely az elmúlt években érdeklődést és vitát váltott ki. Ez a téma a társadalom különböző aspektusaiban való relevanciájáról ismert, és felkeltette a szakértők és a hatásának megértésében érdekelt emberek figyelmét. Ahogy mélyebbre merül a Germán-alföld-ben, új nézőpontok és kérdések merülnek fel, amelyek arra invitálják, hogy fedezze fel annak számos oldalát. Ez a cikk átfogó képet kíván nyújtani a Germán-alföld-ről, az eredetétől a jelenlegi vonatkozásaiig mindennel foglalkozik. A részletes elemzés és a gazdagító elmélkedések révén az olvasó szélesebb és gazdagabb betekintést nyújt a Germán-alföld-be.
| Germán-alföld | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Németország |
| Legnagyobb település | Berlin |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Berlin népessége | 3 782 202 fő (2023. dec. 31.)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
 Germán-alföld
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 53° 36′, k. h. 10° 24′53.600000°N 10.400000°EKoordináták: é. sz. 53° 36′, k. h. 10° 24′53.600000°N 10.400000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Germán-alföld témájú médiaállományokat. | |
A Germán-alföld, más néven Germán–Lengyel-alföld vagy Német–Lengyel-síkság (németül Norddeutsches Tiefland) egy nagytáj, az Észak-európai-alföld tagja. A Germán-alföld maga Németország északi részén terül el. Ezzel egyike Európa legnagyobb nagytájainak, teljes területe alföldi jellegű, jelentős része síkság. Egyes értelmezések szerint a Germán-alföld (vagy Északnémet-alföld) egy Belgiumtól Hollandián át Lengyelországig tartó táj. Szócikkünkben a szűkebb értelmezést követjük, tehát csak Németország területén belül. Területét vastag üledéktakaró (lösz) fedi.
Keletkezése
Alapját mélybe süllyedt variszkuszi eredetű kristályos rögök képezik, amelynek a felszínét vastag középidei üledék fedi, ezen pedig glaciális (jégkorszaki) eredetű üledékek találhatók. A jégkorszaki jégtakaró formálta a felszínét, amelynek pereme északnyugat-délkeleti irányú volt, így a végmoréna-sáncok és az ősfolyamvölgyek is ilyen irányultságúak. A végmoréna-sáncok a jégtakaró peremén felhalmozódott morénaanyagból alakultak ki, az ősfolyamvölgyek pedig a jégtakaró peremén, a végmoréna-sáncok mögött az olvadékvizeket összegyűjtő és elvezető széles völgyek, amelyek később folyóvölgyekké alakulhattak. A Germán-alföldön az olvadékvizek által lerakott homokhátságok északabbra, a lösszel borított területek délebbre találhatók. Északkeleten tőzegmohalápok, északnyugaton pedig a jégtakaró által kimélyített tóhátságok (Mecklenburgi- és Brandenburgi-tóhátság) terülnek el.
Éghajlata
A nagytáj nyugati és északi része döntő részben óceáni éghajlatú, de keletebbre és délebbre haladva egyre erősödnek a kontintentális vonások. Az évi csapadékösszeg 1000 mm alá esik, egészen 500 mm-ig csökkenve. Az évi középhőmérséklet nagyjából 10 °C körül van, de dél és kelet felé haladva az évi hőingás egyre nő, a telek hidegebbek, a nyarak melegebbek.
Növényzet
Az eredeti erdős-ligetes táj mára már nagy részben a múlté, szinte mindenhol intenzív mezőgazdasági művelés folyik. A csapadékosabb, hűvösebb tájakon még találhatók összefüggő erdőségek.
Jegyzetek
- ↑ Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). register of German municipalities (2023) . Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Norddeutsches Tiefland című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Külső hivatkozások
