Gabrovo

Ebben a cikkben elmélyülünk a Gabrovo lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát és a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását. Az eredetétől a mai relevanciáig részletesen elemezzük a Gabrovo minden aspektusát, teljes és speciális áttekintést nyújtva, amely átfogó megértést ad az olvasónak erről a témáról. Részletes kutatások, adatok és elemzések révén felfedezzük, hogy a Gabrovo hogyan befolyásolta és alakította át a mindennapi élet különböző aspektusait, valamint jelentőségét a kortárs kultúrában. Történelmi, társadalmi és kulturális relevanciájára összpontosítva ez a cikk átfogó és gazdagító áttekintést kíván nyújtani, amely gondolkodásra és mélyreható ismeretekre hív a Gabrovo-ről.

Gabrovo (Габрово)
Gabrovo címere
Gabrovo címere		 Gabrovo zászlaja
Gabrovo zászlaja
Közigazgatás
Ország Bulgária
MegyeGabrovo
Alapítás éve1477
PolgármesterTomiszlav Doncsev
Irányítószám5300
Körzethívószám066
Testvértelepülései
Lista
Mityiscsi
Népesség
Teljes népesség59 190 fő (2024. jún. 15.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság392 m
Terület233,817 km²
IdőzónaEET, EEST
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 52′ 27″, k. h. 25° 19′ 04″42.874242°N 25.317840°EKoordináták: é. sz. 42° 52′ 27″, k. h. 25° 19′ 04″42.874242°N 25.317840°E
Gabrovo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabrovo témájú médiaállományokat.

Gabrovo (Габрово) város Bulgáriában, Gabrovo megye és a Gabrovói kistérség székhelye. 2003-ban 64 686 lakosa volt. Hagyományos textiliparáról híres, a 19. században a bolgár kulturális újjászületés egyik központja volt. Napjainkban a minden páratlan év májusában megrendezett országos komédia- és szatírafesztivál teszi ismertté a város nevét.

Elhelyezkedése

Gabrovo a Balkán-hegység északi előterében fekszik, a Jantra és néhány mellékfolyójának (Zsăltes, Panicsarka, Szinkjovica) völgyében, az ország földrajzi középpontja (Uzana) közelében. Közepes tengerszint feletti magassága 329 m, az ország egyik leghosszabban elnyúló települése (9 km hosszan terül el a Jantra-völgyben).

Népessége

Gabrovónak 1956-ban 38 ezer lakosa volt, 1981-ig folyamatosan nőtt a lélekszáma, ekkor 81,6 ezren éltek itt. Azóta lakossága csökken, 1992-ben 76,5 ezer; 2003-ban már csak 64,7 ezer lakosa volt.

Története

A mai város helyén fontos kereskedelmi út vezetett a középkorban a Dunától a Sipka-szoros felé. Maga a település a 14. században jött létre, a hagyomány szerint Racso Kovacs alapította, akinek a műhelyénél álló gyertyánfáról kapta a nevét. Hamarosan fontos vásárközpont lett, a Jantra vízienergiájára sokoldalú textilipar települt, a 18. századra már az egész Oszmán Birodalomban híres lett kézműiparáról, 1870-ben már 800 vízimalom működött itt. 1860-ban kapott városi jogokat. 1825-ben kolostori elemi iskolát alapítottak, majd 1835-ben megnyílt az első bolgár világi középiskola, melynek mecénásai gabrovói üzletemberek voltak. A 20. században az ipari fejlődés tőkés alapokon folytatódott, a "bolgár Manchester" néven is emlegették. 1947-ben az üzemeket államosították, majd a textil- és bőripar mellett új gyárakat is létesítettek (szerszámgépgyár, műanyaggyár, cipőgyár, villanytargonca gyár).

Látnivalók

  • Az iskolaalapító Vaszil Aprilov szobra és sírja
  • Baev-híd a Jantra folyón (1855)
  • Racso kovács emlékműve
  • Szv. Bogorodica- (Szűz Mária) templom (1865)
  • Óratorony (1835)

A gabrovóiak fukarságáról számos vicc szól, nagyjából olyan stílusban, mint a skót viccek. Napjainkban a Nemzetközi Humor- és Szatíra Biennálé[2] a város egyik kiemelkedő, évről évre megrendezett, nemzetközi rangú eseménye.

Testvérvárosok

Források

  • L.Dinev-K.Misev: Bulgária földrajza, Gondolat, Budapest, 1981
  • Bács Gyula: Bulgária, panoráma útikönyvek, 1972

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.grao.bg/tna/t41nm-15-06-2024_2.txt
  2. ↑ Nemzetközi Humor- és Szatíra Biennálé, Gabrovo. . (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)

Hivatkozások