Manapság a Gömöri János általános érdeklődésre számot tartó téma, amely egyre aktuálisabb a társadalomban. Hatása különböző területekre terjed ki, a politikától a populáris kultúráig, állandó vitákat és reflexiókat generálva. A Gömöri János jelentősége nemcsak a mai befolyásában rejlik, hanem történelmi értékében és a jövő szempontjából is. Ebben a cikkben a Gömöri János-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak hatását különböző kontextusokban, és átfogó perspektívát nyújtunk a ma oly fontos témáról.
![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett. „A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.) Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé! |
Gömöri János (Heves, 1944. március 15. –) magyar régész. Behatóan foglalkozik a különböző korszakok (kézműves)iparának régészetével, ezen belül a vaskohászat-történeti/régészeti (archeometallurgiai) lelőhelyek feltárásaival és rendszerezésével.[1] 1968 és 2006 között főleg középkori és római kori lelőhelyek műemlékes ásatásait irányította. 2007-től a Scarbantia Régészeti Park [2] Alapítvány fenntartásában működtetett „Scarbantia Fóruma Régészeti Kiállítóhely” vezetője.[3] Hevesi földműves családba született. Édesapja Gömöri János. Édesanyja Merczel Margit. A hevesi Általános Iskolába járt, majd a Jászapá0ti Mészáros Lőrinc Gimnázium tanulója volt. Az 1964/65-ös tanévtől Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, Eötvös-kollégista volt. Szakdolgozatát László Gyula (történész)-régész professzorhoz írta a Magyar Nemzeti Múzeum mezőgazdasági vaseszközeiről. Hallgatta Bóna István népvándorlás koros és Mócsy András professzorok római koros előadásait is. 1969-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen régész-muzeológus és történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Muzeológiai-régészeti szakmai gyakorlatát a Magyar_Nemzeti_Múzeum Középkori Osztályán végezte.1968-1970 között a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múaeumának régésze[4] Sárospatakon, ahol a műemlékes vár- és templomásatásokat vezette. Az ETLE Régészeti Tanszékén 2002-ben külső előadóként kohászatrégészeti szemináriumot tartott. 2011-2013 között külső egyetemi előadó volt a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékén. ahol iparrégészeti, kohászatrégészeti szemináriumokat vezetett. 1989-ben egyik előadója volt a Centro-Universitario-Europeo-per-i-Beni-Culturali-Ravello (Olaszország) nyári intenzív archeometallurgiai (vaskohászat-régészeti) kurzusának[5] . 1993-ban és 1994-ben Sopronban nyári ásatási diáktáborokat vezetett, hazai és felvidéki (szlovákiai magyar) középiskolás diákok részételével, ahol az eredeti minta szerint épített kohóban kísérleti vasolvasztásokat is végeztek. Ehhez eredeti 10. századi vasolvasztókemencéket tártak fel Sopron mellett és vasércet bányásztak Kópháza mellett. Más hazai és külföldi kísérleti vasolvasztásokon is részt vett. 2010-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Központi Kohászati Múzeuma [6] által, Újmassán szervezett vaskohászat-kísérleti, nyári diáktábor egyik vezetője[7] volt.
1997. május 26-án védte meg az "Az avar kori és az Árpád-kori vaskohászat Pannóniában” c. kandidátusi értekezését a Magyar Tudományos Akadémián. A disszertációt – bővített változatban – az általa szerkesztett kötetben, 2000-ben adta közre.[8] A Comité pour la Sidérurgie Ancienne de l'Union Internationale des Sciences Prehistoriques et Protohistoriques (az UNESCO vaskohászat-történeti tagszervezetének) tagja.[9] [10] Alapító elnöke a Scarbantia Társaságnak.[11] 1980 és 2021-között titkára, több évtizedig elnöke a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága[12] Iparrégészeti és Archeometriai munkabizottságának. Főszerkesztője a iparrégészeti honlapnak. Tagja, majd elnöke volt az MTA VEAB Soproni Tudós Társaság Régészeti és Műemléki Szakbizottságának. Az 1990-es években három akadémiai cikluson keresztül tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottságának.Tag a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatban, illetve 2008-ig a Választmányában. A Magyar Régész Szövetség alapító tagja. Tag a Soproni Szemle [13] szerkesztőbizottságában. 1994-ben kezdeményezője és alapító tagja, 2021-ig titkára a Scarbantia Régészeti Park Alapítvány kuratóriumának. Tag az ICOMOS Régészeti Műemlékhelyek Nemzeti Bizottságában. Kitüntetések: 1976 ban Sopron Város Tanácsa Csatkai díjban, 1984-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület cikk-nívódíjban részesítette [14]1980-as évek eleje, Szocialista Kultúráért, a Kulturális Minisztériumtól; 1987-ben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Közgyűlése Kuzsinszky Bálint Emlékérmet adományozott a soproni (scarbantiai) fórum helyének meghatározásáért, publikálásáért és az iparrégészeti kutatások szervezéséért; 1992-ben Barkóczi-díj, Győr-Moson-Sopron Megye szakmai díja; 1996-ban Sopron Kultúrájáért kitüntetés a Város Közgyűlésétől; 2017-ben: Schönvisner István-díj. A Miniszterelnökség régészeti szakmai díja; 2023-ban Sopron Megyei Jogú Város közgyűlése Pro Urbe Sopron díjat adományozott részére.[15] Művei (válogatás)[16]
Források: