A mai világban a Füstjel a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. Szakértők és amatőrök, tudósok és kíváncsiak egyaránt találtak a Füstjel-ben a felfedezés és a vita termékeny terepét. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Füstjel még nagyobb relevanciára tett szert, és a tudás különböző területein a tanulmányozás és érdeklődés tárgyává vált. Ebben a cikkben elmélyülünk a Füstjel lenyűgöző világában, feltárva hatását, időbeli alakulását és a megközelítés különböző szempontjait.
A füstjel egy optikai kommunikációs forma, melyet az amerikai őslakosok és a kínaiak egyaránt feltaláltak. A felszálló füst útjába takarót tesznek, majd eltávolítják azt, ezzel szakítva meg a folytonos füstoszlopot. Némi gyakorlással megtanulható a füstfelhők formájának és méretének manipulálása. A felszálló füstfelhőket könnyen megfigyelheti bárki, aki látótávolságon belül van. Ezért a jeladó helyeket általában úgy választották meg, hogy minél nagyobb távolságból láthatóak legyenek. A kínai nagy falra épített jelzőtornyokból is adtak le füstjeleket, hogy ellenséges támadásokra figyelmeztessék egymást a védők.
Nincs szabványosított füstjel protokoll. Az alkalmazott jelrendszert közösen határozza meg a küldő és a fogadó fél.
Európában is van hagyománya a füstjeles kommunikációnak. A pápaválasztás sikerességét is a mai napig füstjellel hirdetik ki a Vatikánban.