A mai világban a Franz von John olyan téma, amely a társadalom különböző területein nagy jelentőséget és aktualitást kapott. Akár a politika, akár a tudomány, a technológia, akár személyes szinten, a Franz von John emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Hatása és hatóköre viták, kutatások és mélyreható elemzések tárgyává vált, amelyek célja a mindennapi életre gyakorolt hatásának megértése. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Franz von John különböző aspektusait, és megvizsgáljuk mai társadalmunkra gyakorolt hatását.
Franz von John | |
![]() | |
Született | 1815. november 20.![]() Habsburg Birodalom |
Meghalt | 1876. május 25. (60 évesen)![]() |
Sírhely | Wiener Zentralfriedhof |
Állampolgársága |
|
Rendfokozata | táborszernagy |
Csatái | Itáliai forradalmak 1848–49-ben |
Kitüntetései |
|
Iskolái | Theresianum Katonai Akadémia |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Franz von John témájú médiaállományokat. |
Franz von John (Bruck an der Leitha, 1815. november 20. – Bécs, 1876. május 25.) báró, osztrák tábornok és hadügyminiszter.
Mint a bécsújhelyi katonai akadémia végzett növendéke lépett 1835-ben egy gyalogsági ezredbe, és 1845-ben a táborkarhoz került, majd pedig Lombardiába Radetzky oldalára. Rész vett az 1848-49-es piemonti háborúban, melyben annyira kitűnt, hogy egy évben kapta a vaskoronát, a katonai érdemjelet és a Mária Terézia rendjelt. 1857-ben ezredes és báró lett, 1859-ben a IV. hadtest táborkari főnöke (Dél-Tirolban), 1860-ban pedig a Benedek vezénylete alatt Felső-Olaszországban állomásozó hadtestnek lett táborkari főnöke.
Az 1866-os olasz háború küszöbén Albrecht főherceg táborkari főnökévé tették és ebben az állásban köztudomásúlag a legnagyobb érdemeket szerezte. Az ő terve volt, hogy a várnégyszög oltalma alatt táborozó osztrák hadsereg erőltetett éjjeli menetben a Mincio folyón átkelő olasz hadseregnek elébe menjen és az másnap reggel, még stratégiai fölvonulása közben meglepje. A custozzai csatában pedig annyira kitűnt, hogy altábornaggyá léptették elő. 1866. októberben a hadügyminisztérium élére állították, hogy a porosz háborúban levert hadsereget gyökeresen reformálja.
1867. májusban az urak házának lett tagja, decemberben pedig közös hadügyminiszter. Mint ilyen keresztülvitte a hadsereg újjászervezését és behozta az általános hadkötelezettséget és életbe léptette egyúttal az egyévi önkéntesek intézményét. De már 1868 januárjában leköszönt magas állásáról és egy ideig rendelkezési állapotba helyezték. 1869 márciusában tartományi parancsnok lett Grazban, nemsokára táborszernagy és végül a táborkar főnöke.