A mai világban a Foszfor-pentaklorid a közvélemény széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Megjelenése óta a Foszfor-pentaklorid különféle módon befolyásolta az emberek életét, valamint a társadalom egészének fejlődését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Foszfor-pentaklorid különböző oldalait és a mai világra gyakorolt hatását. A Foszfor-pentaklorid a keletkezésétől a fejlődéséig, a különböző területekre gyakorolt hatásán keresztül emberek millióinak figyelmét sikerült megragadnia szerte a világon. Ezenkívül megvizsgáljuk a Foszfor-pentaklorid jövőbeli kilátásait, és azt, hogy ezek hogyan alakíthatják azt a valóságot, amellyel az elkövetkező években szembesülünk.
Foszfor-pentaklorid | |||
![]() Foszfor-pentaklorid (szerkezete gáz halmazállapotban) | |||
![]() Foszfor-pentaklorid | |||
IUPAC-név | Foszfor-pentaklorid | ||
Más nevek | Foszfor(V)-klorid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 10026-13-8 | ||
RTECS szám | TB6125000 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | PCl5 | ||
Moláris tömeg | 208,22 g mol−1 | ||
Megjelenés | színtelen, kristályos | ||
Sűrűség | 2,12 g cm−3[1] | ||
Olvadáspont | 148 °C (nyomás alatt), normál nyomáson 100 °C-on szublimál anélkül, hogy megolvadna[1] | ||
Forráspont | 160 °C[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | bomlik[1] | ||
Gőznyomás | 0,02 mbar 20 °C-on, 0,09 mbar 30 °C-on, 0,8 mbar 50 °C-on[1] | ||
Kristályszerkezet | |||
Koordinációs geometria |
trigonális bipiramisos | ||
Dipólusmomentum | 0 D | ||
Veszélyek | |||
Főbb veszélyek | Nagyon mérgező (T+)[1] | ||
R mondatok | R14-R22-R26-R29-R34-R48/20[1] | ||
S mondatok | (S1/2)-S7/8-S26-S36/37/39-S45[1] | ||
LD50 | 660 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon vegyületek | POCl3, PCl3, PF5 | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A foszfor-pentaklorid (vagy foszfor(V)-klorid) a foszfor kloridja, +5-ös oxidációs számú foszfort tartalmaz. A képlete PCl5. A tiszta foszfor-pentaklorid színtelen. Ha bomlás miatt klórt tartalmaz, zöldes színű. Levegőn füstölög. Mérgező hatású.
Gáz halmazállapotban trigonális bipiramis alakú molekulákból épül fel. A szilárd foszfor-pentakloridban azonban autodisszociáció lép fel, benne tetraéderes felépítésű + komplex kationok és oktaéderes elrendezésű - komplex anionok találhatók.
Igen reakcióképes vegyület. Nedvesség hatására könnyen hidrolizál, ilyenkor először foszfor-oxi-klorid (vagy más néven foszforil-klorid) és sósav képződik.
Ha nagyobb mennyiségű víz van jelen, a foszforil-klorid tovább hidrolizál ortofoszforsavvá és sósavvá.
Erélyes klórozó hatása van. A savakat savkloridokká alakítja. Foszfor-pentaklorid hatására kloriddá alakul a szilícium-dioxid, az arzén-trioxid és az ón-dioxid is. Ha zárt csőben volfrám-trioxiddal hevítik, a volfrám-trioxid volfrám-hexakloriddá alakul.
Még a nemesfémeket is megtámadja és kloriddá alakítja őket. Vízelvonó hatása is van, például bór-trioxiddá alakítja a bórsavat.
Mérgező hatású. Belélegezve köhögést okozhat. A szemben kötőhártyagyulladást, de akár vakságot is okozhat. Ha bőrre kerül égési sebeket okoz.
A foszfor-pentaklorid foszfor-trikloridból képződik, ha az klórral reagál.
Klórozószerként alkalmazzák. Karbonsavakból karbonsavkloridok állíthatók elő foszfor-pentaklorid segítségével.[2]