Forgách Ferenc (esztergomi érsek)

Forgách Ferenc
Veszprém, Nyitra, majd Esztergom püspöke
Született1560
Esztergom
Elhunyt1615. október 16. (55 évesen)
Szentkereszt
SírhelySzent Márton-dóm
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1587. július 22. – 1596. július 10.
(Veszprém)
Püspökségi ideje
1596. július 10. – 1607. július 4.
(Nyitra)
Püspökségi ideje
1607. július 4. – 1615. október 16.
(Esztergom)
Előző püspökKövetkező püspök
Kutassy JánosPázmány Péter
Forgách Ferenc a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Forgách Ferenc témájú médiaállományokat.
Forgách Ferenc

Ghymesi és gácsi gróf Forgách Ferenc (1560Szentkereszt, 1615. október 16.) bíboros, prímás, esztergomi érsek.

Életútja

Nagyszombat 1600 körül

Az ősrégi nemesi származású Forgách család sarja. Forgách Simon dunántúli főkapitány és Pemflinger Orsolya fia, Forgách Ferenc humanista történetíró és váradi püspök unokaöccse, akinek kívánságára a lutheránus vallásból még gyermekként katolizált.

Pályáját Báthory István lengyel királyi udvarában kezdte apródként. Báthory Andrást elkísérte első római útjára. Teológiai tanulmányait a római jezsuita kollégiumban végezte, ahol Bellarmin Szent Róbert nagy hatással volt rá. Egy ideig jezsuita is akart lenni. Hazatérve 1586-tól esztergomi kanonok, majd 1587. július 22-étől veszprémi megyés püspök, de valószínűleg soha nem járt az egyházmegyéjében. A szentszék soha nem erősítette meg e méltóságában.

Nyitrai püspök

1596. július 10-étől nyitrai megyés püspök. 1600 április 30-án szentelte fel Martin Brenner, seckaui püspök. A nyitrai egyházmegyében újjászervezte a székeskáptalant, püspöki prédikáció révén éppúgy, mint a jezsuiták intenzív támogatásával a katolizáció ügyét igyekezett előmozdítani. Ha lehetősége nyílt rá, erővel is eltávolíttatott protestáns prédikátorokat, templomokat vett vissza. Pázmány Péter műveinek kiadását jelentős összegekkel támogatta. Mint a magyarországi ellenreformáció egyik vezetője a jezsuitákra támaszkodott, 1601-ben érkezett udvarába Pázmány Péter, akivel új káptalan statutumokat dolgoztatott ki a tridenti zsinat szellemében. Barbiano di Belgioioso gróf, kassai főkapitány az ő kérésére vette vissza erőszakkal a kassai Szent Erzsébet-templomot a protestánsoktól.

Esztergomi érsek, bíboros

A Habsburg-udvar híve volt, s mint ilyen 1606-tól kancellár, 1607. július 4-étől esztergomi érsek és II. Rudolf magyarországi helytartója. 1607. december 10-étől bíboros, azonban sohanem ment Rómába a vörös bíborosi kalapot és a bíborosi jelvényeket átvenni. Esztergomi érsekként ő koronázta meg II. Mátyást magyar királlyá 1608. november 19-n Pozsonyban.

1611-ben Forgách vezette a nagyszombati zsinatot. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen kezdetét vette a trienti program átfogó magyarországi megvalósítása. A Placido de Marra bécsi pápai nuncius jelenlétében megtartott zsinat a katasztrofális paphiány miatt elrendelte szemináriumok felállítását. A püspököktől megkövetelte, hogy gyakrabban prédikáljanak és tartózkodjanak székhelyükön. A plébánosoknak a rendszeres templomi katekizmusoktatáson kívül megparancsolta, hogy vezessenek névsort a plébániájuk területén lakó, iskolára alkalmas gyermekekről, és buzdítsák a szülőket: küldjék el gyermekeiket az iskolai oktatásra. Ahol a vizitáló főesperes hiányosságokat talál a gyermekek oktatásában, ott a plébánosoknak a vizitáció után havonta jelentést kell küldeniük az érseknek. A zsinat ez utóbbi határozatai arról tanúskodnak, hogy a trienti katolicizmus nagy gondot fordított a népoktatás fejlesztésére, és ennek következtében a királyi Magyarországon a katolikus kisiskolák hálózata lassan kiépült, szervezete megszilárdult.

Részt vett a Bethlen Gáborral folytatott nagyszombati béketárgyaláson. Pázmányt követségbe küldte Rómába, s elérte általa, hogy a klarisszák Nagyszombatból Pozsonyba költözzenek, és zárdájukat 1615 tavaszán átadta a jezsuitáknak.

Utódja Veszprémben 1596. július 10-étől Monoszlói András, Nyitrán 1607. július 7-étől Szuhay István, Esztergomban 1616. szeptember 28-tól Pázmány Péter.

Irodalom

Jegyzetek

  1. Bars vmegyei Szentkereszt
  2. a b c d Veszprém Lexikon Archiválva 2021. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2009. január 30.
  3. a b c d Katolikus konfesszionalizáció a kora újkori Magyarországon. . (Hozzáférés: 2017. október 27.)
  4. a b c The Cardinals of the Holy Roman Church. . (Hozzáférés: 2017. október 27.)
  5. a b c d Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 3. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 744. p.