Manapság a Fekete Mihály (matematikus) olyan téma, amely továbbra is érdeklődést vált ki a társadalomban. Akár mai relevanciája, akár a történelemre gyakorolt hatása miatt, a Fekete Mihály (matematikus) referenciaponttá vált a mindennapi élet különböző aspektusainak megértéséhez. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Fekete Mihály (matematikus) különböző dimenzióit, az eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt hatásáig. Mély és részletes elemzéssel megtudjuk, hogyan alakította a Fekete Mihály (matematikus) a körülöttünk lévő világgal való kapcsolatunkat, és mi a szerepe a jövőnk alakításában.
Fekete Mihály | |
Született | Schwarcz Mihály 1886. július 19. Zenta |
Elhunyt | 1957. május 13. (70 évesen) Jeruzsálem |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | matematikus |
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1909) |
Kitüntetései | Izrael-díj (1955)[1] |
Sírhelye | Har HaMenuchot[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Mihály témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekete Mihály (1899-ig Schwarcz)[3] (Zenta, 1886. július 19. – Jeruzsálem, 1957. május 13.) magyar-izraeli matematikus.
Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, 1909-ben doktori címet kapott. Ezután egy évet Göttingenben, Landau mellett töltött. Budapestre hazatérve Beke Manó tanársegédje lett a Tudományegyetemen. Fejér Lipót hatására analízissel kezdett foglalkozni. 1914-1920 között a budapesti egyetemen az analízis magántanára és különböző középiskolákban tanár. 1920-ban állásait elveszítve a Pesti Izraelita Hitközség Főgimnáziumának tanára. 1928-ban a Jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdett el dolgozni, egy évig mint előadó, majd 1955-ös nyugdíjazásáig az egyetem Matematikai Intézetének igazgatója. 1935-36-ban a Természettudományi Kar dékánja, majd 1945-48 között az egyetem rektora.
79 cikke többnyire valós és komplex függvénytannal és approximációelmélettel foglalkozott. Ő definiálta a transzfinit átmérő fogalmát. Igazolta, hogy minden kompakt végtelen halmaz transzfinit átmérője megegyezik Csebisev-állandójával. Foglalkozott sorok szummálhatósági kérdéseivel is. Tanulmányozta azt a kérdést, hogy egy kompakt halmazon adott polinom mikor approximálható egész együtthatós polinomokkal. Igazolta, hogy egy C-beli függvény pontosan akkor közelíthető egész együtthatós polinomokkal, ha f(0), f(1) egészek. Ha viszont , ahol , akkor f csak úgy lehet approximálható egész együtthatós polinomokkal, ha maga is az. Tiszteletére Fekete-polinomoknak nevezik az
polinomokat, ahol p prímszám és a Legendre-szimbólum.