A mai világban a Etnikai földrajz a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Felfedezése óta a mai napig a Etnikai földrajz vita, tanulmányozás és kutatás tárgya különböző területeken, ami hozzájárult a jelenséggel kapcsolatos ismereteink bővítéséhez. Ebben a cikkben elmélyülünk a Etnikai földrajz izgalmas világában, feltárva eredetét, társadalomra gyakorolt hatását és lehetséges jövőbeli következményeit. Kétségtelen, hogy a Etnikai földrajz kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, és az elkövetkező években is tanulmányozás és elmélkedés tárgya lesz.
Az etnikai földrajz a társadalomföldrajz részterülete, azon belül a népességföldrajz egyik önálló ága. A népesség etnikai és anyanyelvi megoszlásával, kulturális hovatartozásával, a különböző földrészek és országok etnikai összetételével foglalkozik. A népesség etnikai és nyelvi megosztottsága a népesség strukturálódásának egyik legfontosabb összetevője.
Leíró jellegű etnikai ismeretek már az ókorban megjelentek, melyek egy adott népcsoport becsült méretére, egy terület nyelvére vonatkoztak. A modern értelemben vett etnikai földrajz egészen későn, csak a 20. század első felében jelent meg. Az Egyesült Államok városainak a területi-társadalmi keveredésében ekkor már végeztek ilyen jellegű kutatásokat, melyek a mai napig nagy jelentőséggel bírnak.[1] Közép-Európában pedig az I. világháborút követő békeszerződések és azok felülvizsgálatai indították el a különböző kutatásokat.[2] Teleki Pál híres vörös térképe is ebben az időben készült, ami az 1910-es népszámlálás nemzetiségi megoszlását tartalmazza Magyarország területén.[3] A II. világháborút követően Európa két felében eltérő utat jártak be az etnikai vizsgálatok. Kelet-Közép-Európában nem végeztek ezzel kapcsolatban alapos tanulmányokat, legfeljebb a többnemzetiségű államokban (Jugoszlávia, Szovjetunió) voltak felmérések a nemzetiségi összetételről. Nyugaton ebben az időben módszertanilag, területileg és tematikailag (migráció, vendégmunkások) is megújultak a kutatások. Magyarországon 1990 után vette kezdetét újra az etnikai-nemzetiségi kutatás, de sok esetben csak leíró jelleggel és a mély összefüggéseket, kapcsolatokat kevésbé megállapítva.[4]
Az etnikai földrajz alapját az etnikum adja, ami a görög etnosz (nép) szóból eredeztethető. Az etnikum emberek csoportjait jelöli, akiket összeköt a közös történelem, az identitás, a kultúra és a nyelv, amely biztosítja a csoporton belüli kommunikációt és interakciót. Alapvetően különbözik a nemzet fogalmától, amely egy adott területen élő azonos jogállású emberek csoportjait jelentette a történelem során. A modern nemzet fogalma már inkább politikai értelemben használatos. Nyugat-Európában az ország területén élő, azonos állampolgársággal rendelkező emberek összessége, míg Kelet-Európában a nemzetiségi hovatartozás a meghatározó. Ennek értelmében a nemzet részének tekintik azokat is, akik nem az anyaországban élnek.[2] Nyugaton a nemzetiség inkább állampolgárságot jelent, ezzel szemben Kelet-Közép-Európában elsősorban mint nemzeti kisebbség van jelen a köztudatban és az adott ország területén élő, de nem a többséghez tartozó egyének csoportjait jelöli.[5] Az etnikai határ nem minden esetben követi az államhatárt és egy másik ország területén élő eltérő nyelvű emberek csoportjait etnikai vagy nemzeti kisebbségeknek nevezzük.[6] Ugyanakkor egy adott országon belül is élhetnek eltérő etnikumú emberek. Erre jó példa Belgium, ahol a holland nyelv helyi változatát beszélő flamandok és a francia anyanyelvű vallonok területileg élesen elkülönülnek egymástól.[7] De léteznek vegyes etnikumú, multietnikus területek is, amire példákat elsősorban a nyugati világ nagyvárosaiban találunk.[8] Az etnikai kisebbség a nemzeti kisebbség olyan esete, amikor az adott népcsoport nem rendelkezik anyaországgal. Ezzel szemben Nyugat-Európában az etnikai kisebbség kifejezést használják minden eltérő nyelvet beszélő kisebbségre, függetlenül az anyaország meglététől.[9]
A népesség nyelvi és etnikai vizsgálatához a különböző adatbázisok szolgálnak segítségül.[10] Az időközönként megtartott népszámlálások adatai is felhasználásra kerülnek, azonban ez országonként eltérő és sok esetben csak becslésekre lehet támaszkodni.[11]