Ernst Zermelo

Ebben a cikkben elemezzük, hogy a Ernst Zermelo milyen hatással volt a társadalom különböző aspektusaira. Megjelenése óta a Ernst Zermelo nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken, és fontos tanulmányozni a kultúrára, gazdaságra, politikára és más releváns szempontokra gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a Ernst Zermelo hogyan változtatta meg az emberek interakcióját, változtatta meg bizonyos iparágakban a dinamikát, és hogyan hozott jelentős változásokat a kollektív gondolkodásmódban. Átfogó elemzéssel megkíséreljük jobban megérteni a Ernst Zermelo globális hatását és a modern társadalom fejlődésében betöltött szerepét.

Ernst Zermelo
Született1871. július 27.[1][2][3][4][5]
Berlin[6]
Elhunyt1953. május 21. (81 évesen)[6][1][2][3][4]
Freiburg im Breisgau
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiAckermann–Teubner Memorial Award (1916)
SírhelyeGünterstal Cemetery[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Zermelo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ernst Zermelo (teljes nevén Ernst Friedrich Ferdinand Zermelo) (Berlin 1871. július 27. – Freiburg im Breisgau 1953. május 21.) német matematikus.

Élete

Doktori disszertációját 1894-ben írta, variációszámításból. Disszertációjának címe: Untersuchungen zur Variations-Rechnung. Témavezetője Hermann Amandus Schwarz és Lazarus Immanuel Fuchs voltak. Ezután fizikával kezdett foglalkozni, 1894–1897 között Max Planck asszisztense volt. 1896-ban publikálta Poincaré rekurrencia-tételének bizonyítását és polémiába keveredett Boltzmann-nal, mivel rámutatott, hogy a tétel ellentmond Boltzmann elméletének. 1897-ben Göttingába költözött, habilitációs értekezését 1899-ben, hidrodinamikából nyújtotta be. Hilbert hatására a matematika megalapozásával, halmazelmélettel kezdett foglalkozni. Felfedezte a később Russell-paradoxon néven ismertté vált antinómiát. 1904 augusztusában Kőnig Gyula balsikerű kísérletének hatására a jólrendezhetőséggel kezdett foglalkozni.

Szeptember 24-én igazolta a jólrendezési tételt: minden halmaz jólrendezhető. Ebben a bizonyításban mondta ki először a kiválasztási axiómát. Cikke hatalmas vihart kavart, a kritikákra válaszul 1908-ban újrafogalmazta a bizonyítást, a lépések tisztázása közben számos későbbi axiómát is kimondott. Rámutatott arra, hogy a kiválasztási axiómát impliciten korábban is használták, az analízis, integrálszámítás összeomlana nélküle. Egy másik 1908-as cikkében megfogalmazta axiómarendszerét. Ezt 1930-ban Skolem és mások kritikája nyomán újrafogalmazta axiómarendszerét, ezúttal a Fraenkeltől eredő pótlási axiómával és a Neumann Jánostól származó regularitási axiómával is kiegészítve.

1910-ben Zürichben lett professzor. 1916-ban Németországba ment. 1926-ban tiszteletbeli professzorságot kapott a freiburgi egyetemen, erről 1935-ben a nemzetiszocializmus előretörése miatt lemondott. 1946-ban, kérésére, ismét kinevezték.

Jegyzetek

  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Цермело Эрнст, 2015. szeptember 28.
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven)

Források