Ernest Chausson

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Ernest Chausson
Életrajzi adatok
Született1855. január 20.
Párizs
Elhunyt1899. június 10. (44 évesen)
Limay
Sírhely
HázastársaJeanne Chausson (1883. június 19. – nem ismert, 1899)
IskoláiPárizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok
Hangszerzongora
Tevékenység
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernest Chausson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Amédée-Ernest Chausson (Párizs, 1855. január 20.Limay, 1899. június 10.) francia romantikus zeneszerző.

Élete

Ernest Chausson 1855. január 20-án született Párizsban, tehetős polgárcsaládban. Ő volt az egyetlen örököse annak az építési vállalkozónak, aki az 1850-es években Párizs újjáépítésében Haussmann bárót segítette. Az apja kedvéért Chausson jogot tanult, és ügyvédi állást kapott a fellebbviteli bíróságon, de kevés érdeklődést mutatott a szakma iránt. Gyakori látogatója volt a párizsi szalonoknak, ahol olyan hírességekkel ismerkedett meg, mint Henri Fantin-Latour, Odilon Redon vagy Vincent d'Indy. Mielőtt a zenei pályát választotta, megpróbálkozott az írással és a rajzolással is.

1879-ben, 24 éves korában kezdett Jules Massenet zeneszerzés osztályára járni a párizsi konzervatóriumban. Massenet „kivételes személyként és igazi művészént” tekintett rá. Chausson már korábban is szerzett zongoraműveket és dalokat, ennek ellenére a legkorábbi fennmaradt kéziratain Massenet javításai láthatók. A párizsi konzervatóriumban Chausson César Francknál is tanult, akivel szoros barátságot kötött, amely egészen Franck 1890-es haláláig tartott. Chausson 1881-ben félbe hagyta tanulmányait, miután nem sikerült elnyernie a Római-díjat. 1882-ben és 1883-ban több alkalommal Bayreuthba látogatott, hogy meghallgassa Wagner operáit. Az első útjára, Wagner Parsifaljára D'Indy kísérte el, a másodikra már új házastársával, Jeanne Escudier-vel (1862-1936) érkezett, akitől később öt gyermeke született.

1886-tól 1899-ben bekövetkezett haláláig Chausson volt a Société Nationale de Musique (Nemzeti Zenei Társaság) titkára. A saját otthonában (22 Boulevard de Courcelles, a Parc Monceau közelében) számos neves művészt fogadott, köztük Henri Duparc, Gabriel Fauré, Claude Debussy, Isaac Albéniz zeneszerzőket, Mallarmé költőt, Turgenyev orosz regényírót és Monet impresszionista festőt. Chausson említésre méltó festménygyűjteménnyel is rendelkezett.

Halála

Mindössze 44 éves korában halt meg egyik vidéki pihenőhelyén a Chassée de Musset-ban, (Limay, Yvelines). Kerékpározás közben egy lejtőn elvesztette uralmát járműve felett, egy téglafalnak csapódott és azonnal szörnyethalt. A pontos körülmények máig homályban maradtak; bár az eset sajnálatos baleset lehetett, felmerült az öngyilkosság lehetősége is, mivel Chausson hajlamos volt a depresszióra. Ezt az öngyilkosság-elméletet Debussy életrajzírója, Edward Lockspeiser is megerősítette, de Chausson saját életrajzírója, Ralph Scott Grover határozottan elutasította.

Chaussont a Párizsi Père-Lachaise temetőben temették el. A temetésen a művészeti élet számos vezető alakja vett részt, köztük Duparc, Fauré, Albeniz, Redon, Edgar Degas, Auguste Rodin, Henri de Régnier, Pierre Louÿs és Debussy. Bár Chausson testvéri viszonya Debussyvel már öt évvel azelőtt hirtelen véget ért, miután nem fogadta el Debussy promiszkuitását, Debussy továbbra is Chausson zenéjének csodálója maradt.

Emlékezete

Párizs 17. kerületében egy kis parkot neveztek el róla.

Zenéje

Ernest Chausson, Guy & Mockel fotója, Párizs, kb. 1897, Francia Nemzeti Könyvtár

Chausson alkotói munkáját három időszakra osztják. Az elsőn Massenet jelentős hatása érződik. Az 1886-ban kezdődő második korszak drámaibb jellegzetességeket mutat, ami részben Chausson-nak a művészi társasággal való kapcsolatait tükrözi. Apja 1894-ben bekövetkezett halála jelenti harmadik időszakának kezdetét, melynek során különösen a szimbolista költők és az orosz irodalom, elsősorban Turgenyev, Dosztojevszkij és Tolsztoj művei befolyásolták.

Chausson munkája mélyen individuális, de tükrözi Wagnernek és másik zenei példaképének, Francknek technikai hatásait. Néha nemcsak Massenet, hanem Brahms stílusának nyomai is felfedezhetők nála. Chausson kompozíciós kifejezésmódja kapcsolatot teremt Massenet és Franck érett romanticizmusa és Debussy introvertált impresszionizmusa között.

Chausson tollából számos finom és csodálatos dal származik. Egy operát, a Le roi Arthus-t (Arthur király) fejezett be. Zenekarra kevés, de jelentős művet írt. Ezek közé tartozik a Viviane szimfonikus költemény; egyetlen szimfóniája, a B-moll szimfónia; a Poème for violin and orchestra, ami hegedű repertoárjának fontos darabja; és a drámai, kísérteties, dalciklus, a Poéme de l'amour et de la mer (Szerelem és a tenger költeménye).

Úgy vélik, hogy Chausson volt az első zeneszerző, aki a cselesztát használta. Ezt a hangszert 1888 decemberében alkalmazta a kis zenekarra írt darabjában, a La tempête-ben (A vihar), ami Shakespeare A vihar című művének Maurice Bouchor által készített francia fordításán alapult.

Chausson mindössze 39 opus-számozott darabot hagyott hátra. A zenei alkotás számára mindig hosszú, fájdalmas harcnak bizonyult. Kompozícióinak minősége és eredetisége azonban folyamatosan magas, számos műve továbbra is megjelenik vezető énekesek, kamarazenei együttesek és zenekarok programjaiban.

„Vannak pillanatok, amikor olyan érzésem van, mintha valamiféle lázas ösztön hajtana, mintha az a bajsejtelem gyötörne, hogy nem tudom elérni a célomat, vagy ha igen, már túl késő.”

– Ernest Chausson

Művei

Opus számmal

  1. Nanny (Charles Marie René Leconte de Lisle)
  2. Le charme (A varázslat, Armand Silvestre)
  3. Les papillons (Lepkék, Théophile Gautier)
  4. La dernière feuille (Az utolsó lap, Théophile Gautier)
  5. Sérénade italienne (Olasz szerenád, Paul Bourget)
  6. Hébe (Hebe, Louise-Victorine Ackermann)
  7. Le colibri (A kolibri, Charles Marie René Leconte de Lisle)
  1. Deus Abraham
  2. Ave Verum
  1. Nocturne (Noktürn)
  2. Amour d'antan (Szerelem az elmúlt években)
  3. Printemps triste (Szomorú tavasz)
  4. Nos souvenirs (Emlékeink)
  1. La nuit (Éjszaka), Théodore de Banville
  2. Le réveil (Az ébredés) Honoré de Balzac
  1. Ave Maria
  2. Tota pulchra es
  3. Ave maris stella
  1. Apaisement (Kibékítés, Paul Verlaine)
  2. Sérénade (Szerenád, Jean Lahor)
  3. L’aveu (A vallomás, Auguste de Villiers de L’Isle-Adam)
  4. La cigale (A kabóca, Charles Marie René Leconte de Lisle)
  1. Lauda Sion ének, orgona és hárfa
  2. Benedictus két szoprán és hárfa
  3. Pater noster ének és orgona
  1. Les morts (A halottak)
  2. La pluie (Az eső)
  1. Chant d'Ariel (Ariel dala)
  2. Air de Dance (Táncdal)
  3. Duo de Junon et Cérès (Juno és Ceres)
  4. Danse rustique (Paraszttánc)
  5. Chanson d'Ariel (Ariel dala), később átdolgozva szólói hangok, fuvola, hegedű, viola, cselló, hárfa és cseleszta (1905)
  1. Serres chaudes (Üvegházak)
  2. Serre d’ennui (Az unalom szorítása)
  3. Lassitude (Fáradtság)
  4. Fauves las (Fáradt vadak)
  5. Oraison (Ima)
  1. Les heures (Az órák)
  2. Ballade (Ballada)
  3. Les couronnes (Koronák)

Shakespeare-dalok Op.28 (1890-1897) Benne:

  1. Chanson de clown (A bohóc dala) a Vízkereszt, vagy amit akartokból
  2. Chanson d’amour (A szerelem dala) a Intézkedés az Intézkedéshez
  3. Chanson d’Ophélie (Ophélia dala) a Hamletből
  4. Chant funèbre (Gyász dal) a Sok hűhó semmiért-hez
  1. La chanson bien douce (Az édes dal)
  2. Le chevalier malheur (A szerencsétlenség lovagja)
  1. Cantique à l’épouse (A menyasszonyhoz, Albert Jounet)
  2. Dans la forêt du charme et de l’enchantement (A bűvös bájos erdőben, Jean Moréas)

Művek opus szám nélkül

Színpad

Kórus-zenekar

Zenekari

Kamara

Zongora

  1. G-moll
  2. D-moll

Egyházi

Dalok

Irodalom

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  7. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Black, Jeremy (2000. augusztus 1.). „Alfred Fierro, Historical Dictionary of Paris. Lanham, Maryland, and London: Scarecrow Press, 1998. xx + 245pp. 4 maps. $68.00. Roman Cybriwsky, Historical Dictionary of Tokyo. Lanham, Maryland, and London: Scarecrow Press, 1997. xxi + 212pp. 3 maps. $49.00. Adriana Gozdecka-Sanford, Historical Dictionary of Warsaw. Lanham, Maryland, and London: Scarecrow Press, 1997. xxv + 319pp. 2 maps. $49.50. Robert Craig, Historical Dictionary of Honolulu and Hawaii. Lanham, Maryland, and London: Scarecrow Press, 1998. xlii + 297pp. 2 maps. $55.00.”. Urban History 27 (2), 292–320. o. DOI:10.1017/s0963926800210286. ISSN 0963-9268.  
  10. Cooke, Deryck (1965. szeptember 1.). „Debussy”. The Musical Times 106 (1471), 678. o. DOI:10.2307/954173. ISSN 0027-4666.  
  11. Roger Nichols: The prosaic Debussy. 84–100. o. ISBN 9780511998768 Hozzáférés: 2018. július 19.  
  12. James Blades – James Holland: Celesta. 2001. = Oxford Music Online, Hozzáférés: 2018. július 19.