Eozin (festék)

Ma a Eozin (festék) továbbra is releváns téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Ezt a kérdést a terület szakértői tanulmányozták és kutatták, és megpróbáltak választ találni a Eozin (festék)-el kapcsolatos kérdésekre és problémákra. A történelem során a Eozin (festék) alapvető szerepet játszott az emberek mindennapi életében, befolyásolva viselkedésüket, attitűdjüket és döntéseiket. Ebben a cikkben a Eozin (festék) különböző aspektusait és perspektíváit tárjuk fel azzal a céllal, hogy megvilágítsuk ezt a témát és annak mai következményeit.

Ez a szócikk a festékről szól. Hasonló címmel lásd még: Eozin (máz).

Az eozin Y vagy eozinsárga (tetrabróm-fluoreszcein, INN: eosin) élénk színű szerves festék. Azonosítója: C.I. 45380 SMILES= OCc4ccccc4C=2c3cc(Br)c()c(Br)c3OC=1C=2C=C(Br)C(=O)C=1Br

Eosin Y
Eosin B

Tulajdonságai

Vörös esetleg barnásvörös színű kristályos vegyület. Vízben rosszul oldódik, ellenben alkoholban, jégecetben (tömény ecetsav) oldható. A halogénezett származék Na- vagy K-sóvá alakítva vízoldhatóvá tehető. Oldata narancsos színnel fluoreszkál.

Előállítása

A laboratóriumi és ipari gyakorlatban leggyakrabban az eozinsárgával találkozhatunk. Előállítása a fluoreszcein brómozásával történik keverős dublikált készülékben az alábbi reakció szerint:

Felhasználása

A sárgás eozint rendkívül széles körben hasznosítják. Felhasználják az iparban textíliák színezésére, vörös tinták készítésére, üzemanyag színezésére. Laboratóriumban dinátrium sóját ionadszorpciós indikátorként használják csapadékos titrálások végpontjelzésére (Fajans nyomán). Szövettani metszetek festésére önállóan, gyakrabban hematoxillinnel kombinálva (hematoxillin-eozin; rövidítve: HE). Festési és végpontjelzési eljárásokon túl fluoridion kimutatására is alkalmazható.

  • összegképlete C20H2K2Br4O5.
  • fotografikus érzékelőanyag, a piros tinta színezőanyaga
  • felhasználási területe: szövettani metszetek festésére önállóan, gyakrabban hematoxillinnel kombinálva (hematoxillin-eozin; Röv.:HE)
  • ATC-kódja D08AX02.

Források

  • Laboratóriumi gyakorlatok II - Ipari technikumok számára, Budapest, Műszaki Kiadó, 1960
  • Szabó Lászlóné: Kémiai analízis, Budapest, Műszaki kiadó, 1980
  • Dr. Pataki László, Dr. Zapp Erika: Analitikai kémia, Budapest, Műszaki kiadó, 1974
  • Dr. Kolos Ede (szerk.): Vegyszervizsgálat, Budapest, Műszaki kiadó, 1969
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret, Budapest, Műszaki kiadó, 1963
Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!