Elektrofór
Manapság a Elektrofór a mai társadalomban nagy jelentőséggel bíró téma. Hatása különböző területekre terjed ki, a politikától és a gazdaságtól kezdve a kultúráig és az emberek mindennapi életéig. A Elektrofór nemcsak a terület szakértői, hanem a nagyközönség érdeklődését és figyelmét is felkeltette. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Elektrofór néhány alapvető aspektusát, elemezve annak eredetét, fejlődését és a jelenkori társadalomra gyakorolt hatásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Elektrofór milyen hatással volt a modern élet különböző aspektusaira, és hogyan alakította ki gondolkodásunkat és cselekvésünket a mai világban.
Az elektrofór egy nyugvó (sztatikus) villamosságot előállító eszköz. Alessandro Volta itáliai tudós, fizikus találta fel 1775-ben.
Felépítése
Az elektrofór részei: egy fémkorongra öntött gyantalepény, mely szigetelt lábacskákon áll. Erre helyezhető kerek, szigetelő fogantyúval ellátott fémfedő.[1]
Az elektrofór működése
Az asztalra tett gyantalepényt állati szőrrel megdörzsölik, amely ennek hatására negatív elektromos töltésűvé válik, s negatív elektromosságát sokáig meg is tartja. Ez az elektromosság megosztóan hat a fémlapra, és míg annak negatív elektromossága a földbe vezetődik, a pozitív pedig a lepény negatív töltését lekötve tartja. Ezután az elektrofórra teszik a fedőt. A rossz érintkezés miatt erre minimális negatív töltés áramlik át, ugyanakkor viszont a fedő is megosztó hatás alá kerül. Ha ezután ujjal megérintik a fedőt, a negatív töltés a földbe szökik, míg a pozitív megmarad. A fogantyú segítségével ekkor a fedő már leemelhető s a pozitív töltés pl. egy szigetelt talpon álló fémgömbre átvihető. Ha a fedőt visszateszik s ujjal megérintik, újabb pozitív töltést nyernek látszólag a semmiből, a valóságban: a fedő mozgatásakor végzett munka árán. Az elektrofór volt az első eszköz, amellyel nagyobb mennyiségű elektromosságot lehetett előállítani.
Jegyzetek
- ↑ Electrophorus, Encyclopædia Britannica, 11th Ed. 9. The Encyclopædia Britannica Publishing Co. (1910). Hozzáférés ideje: 2007. december 27. p. 237
