Ebben a cikkben a Előke izgalmas világát fogjuk felfedezni. Akár szakértő a területen, akár egyszerűen csak információt keres ebben a témában, itt mindent megtalál, amit tudnia kell. A keletkezésétől a társadalomra gyakorolt jelenlegi hatásáig, az üggyel kapcsolatos különböző nézőpontokon és véleményeken keresztül, alaposan elemezzük a Előke minden lényeges szempontját. Készülj fel, hogy elmerülj egy lenyűgöző utazásban, és fedezd fel a Előke körüli összes titkot és érdekességet.
Az előke (olaszul appoggiatura,[1] németül Vorschlag) zenei díszítések egy fajtája és ezek kottai jele. A kottában a hangjegy előtt, vagy után álló kisebb hangjegyek a főhangok közé beékelődő díszítőhangokra utalnak.
Az előke és a főhang között az időtartam megosztása többféleképpen történhet, ezt jelölésben is megkülönböztetjük.[2]
Súlyos és súlytalan előkék között is megkülönböztethető továbbá hosszú és rövid előke. A különbség a díszítőhang időtartamában van. Jelölésük a 18. században többé-kevésbé állandósult, a hosszú előkét negyed, a rövid előkét nyolcad, vagy tizenhatod kiskotta jelöli, és állandósult az egyes jelöléseknek megfelelő díszítőhangok pontos hossza is.
Az előke lehet egyes, vagy többes, bár a gyakorlatban nem szoktak négynél több hangból álló díszítést alkalmazni. A súlytalan többes előke rokon a schleiferrel, mely a főhang előtti hangsúlytalan, két vagy több, ereszkedő vagy emelkedő hangból álló díszítés.
Az előke számos hangszeren és vokálisan is előadható. Vonós hangszereken egy vonóval adható elő. Fúvós hangszeren egy levegővel, nyelvütéssel kapcsolják a főhanghoz az előkét. Énekben az előke egy szótagra kerül a főhanggal.[2]