Ez a cikk a Dunaiszky Lőrinc témával foglalkozik, amely nagyon fontossá vált a mai társadalomban. Különböző területekről a Dunaiszky Lőrinc érdeklődés és vita tárgyává vált, ellentmondó véleményeket és különböző nézőpontokat generálva. Fontos, hogy alaposan elemezzük a Dunaiszky Lőrinc-hez kapcsolódó szempontokat, a mindennapi életre gyakorolt hatását, időbeli alakulását és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezzel a cikkel igyekszünk átfogó és kritikus látásmódot nyújtani a Dunaiszky Lőrinc-ről, azzal a céllal, hogy mélyrehatóan gondolkodjunk erről a témáról.
Dunaiszky Lőrinc | |
Született | 1784. július 15. Libetbánya |
Elhunyt | 1833. február 5. (48 évesen) Pest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Dunaiszky László |
Foglalkozása | szobrászművész |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Jobb oldali falsírboltok, J-188) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaiszky Lőrinc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dunaiszky Lőrinc (Libetbánya, 1784. július 15. – Pest, 1833. február 5.) szobrászművész.
A hazai klasszicista szobrászat egyik legtöbbet foglalkoztatott mestere asztalos családból származott. Dunaiszky László, Henrik, Gusztáv és János Lőrinc fiai is szobrászok, illetőleg kőfaragók lettek.
1800-tól Besztercebányán Barger Márton fafaragó műhelyében dolgozott. 1804-től Bécsben a képzőművészeti akadémiára iratkozott, ahol mesterei Heinrich Füger és Johann Martin Fischer voltak. 1809-től Pesten élt, s korának legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrásza volt, 1865-ig sikeres kőfaragó- és szobrász céget működtetett, ahol fiai is dolgoztak. Számos egyházi szobrot, síremléket, épületdíszt készített. A pesti megyeháza díszterme számára készített portrésorozatának nagy része elpusztult. Az 1830-ban Pesten megrendezett első nyilvános művészeti kiállításon Luther és Almássy Mihály alabástrom mellszobrát mutatta be. Az 1828-ban Pest város vezetősége által a Ferenciek terére szánt közkútra kiírt pályázaton egykori akadémiai tanárának, Johann Martin Fischernek a bécsi Franziskanerplatzon lévő Mózes-kútja nyomán készített tervvel vett részt. Bár a tízparancsolat kőtábláit tartó géniuszt, ill. Mózest ábrázoló kútterve sikert aratott, anyagi okok miatt nem valósították meg.
Dunaiszky az elsők közé tartozott, aki a bécsi akadémián tanult és az akadémiai szobrász megkülönböztető címet használta, bizonyára fontos szerepe volt a bécsi klasszicizmus szobrászi felfogásának átplántálásában Magyarországra. Gazdag munkássága és számos munkatársa révén ez a felfogás széles körben terjedt el.