Dudits Dénes

Dudits Dénes
Született1943. október 5. (80 éves)
Mosonmagyaróvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanövénygenetikus, biotechnológus, az MTA rendes tagja, alelnöke
IskoláiGödöllői Agrártudományi Egyetem (–1966)
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1995)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dudits Dénes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dudits Dénes (Mosonmagyaróvár, 1943. október 5. –) Széchenyi-díjas magyar növénygenetikus, biotechnológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A növényi molekuláris és sejtbiológia, valamint a biotechnológia nemzetközi hírű tudósa. Több gazdasági növénynél hatékony növényregenerációs rendszert dolgozott ki. 1997 és 2009 között az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, 2008-ban az MTA élettudományi alelnökévé választották.

Életpályája

1962-ben érettségizett a győri Révai Miklós Gimnáziumban, majd felvették a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára (GATE), ahol 1966-ban szerzett kitüntetéssel agrármérnöki diplomát. 1968-ban védte meg egyetemi doktori értekezését. 1974 és 1975 között tanulmányúton volt a saskatooni Prairie Regional Laboratóriumban (Kanada), ahol jártasságot szerzett a növényi protoplasztok fuzionáltatásában és a szomatikus hibridizációban.

Diplomájának megszerzése után ösztöndíjas aspiráns lett a GATE-n a borsómutánsok genetikai és élettani vizsgálata témában, majd 1970-ben átkerült a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjába, ahol a Genetikai Intézetben megalapította a búza szövettenyésztési és sejtgenetikai laboratóriumot. 1982 és 1983 években a Harvard Egyetem, valamint a Massachusettsi Központi Kórház Molekuláris Biológiai Osztálya vendégprofesszora volt. Hazatérte után megszervezte a növény sejtosztódási és differenciálódási csoportot, majd 1989-ben az SZBK Növénybiológiai Intézetének igazgatójává nevezték ki. Ezt a feladatot 10 évig látta el, közben 1997-től főigazgatóként irányítja az MTA SZBK működését, csoportvezetői beosztását 2005-ig megtartotta. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. A Szent István Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanári címet adott Duditsnak.

1972-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését, bekerült a Szegedi Akadémiai Bizottságba, a Mezőgazdasági Biotechnológiai és az Agráretikai Bizottságba. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává választották. Nevéhez fűződik az MTA Növényélettani Bizottság megalapítása, amelynek elnöke 2002-től 2004-ig. A Magyar Akkreditációs Bizottság Plénumának tagjaként ellátta a biológiai bizottság elnöki feladatát is. Az Európai Akadémia tagja.

Számos magyar és nemzetközi tudományos társaságban dolgozik. Tagja volt a Nemzetközi Sejtkutatási Szervezet (ICRO) tanácsának és az Európai Növénytudományi Szervezet (EPSO) igazgatótanácsának, valamint a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület és a Szegedi Biopolisz Élettudományi Konzorcium alapító elnöke. Megválasztott tagja az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO).

Az Acta Biologica Hungarica, a Plant Science, a Plant Cell Report, a The Plant Journal és az In Vitro Cellular and Developmental Biology-Plant folyóiratok szerkesztőbizottságában tevékenykedett, illetve vesz részt.

Munkássága

Kutatási területei az agrár-biotechnológia, a növényi molekuláris és sejtgenetika, a génátviteli rendszerek kifejlesztése, a növényi gének izolálása, amelyek részt vesznek a sejtosztódási ciklus szabályozásában, illetve a környezeti stresszválaszokban.

Fontos kezdeményezése az aszimmetrikus szomatikus hibridizáció módszerének kidolgozása az egymással nem keresztezhető fajok közötti génátvitel megvalósítása érdekében. Koncz Csabával a kukorica mitokondriális plazmid klónozásával indították el Magyarországon a rekombináns-DNS-módszerek használatát növényi rendszerekben, illetve munkatársaival a világon elsőként közölték transzgenikus lucernanövények előállítását. A hisztongének izolálása és jellemzése jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki.

Mórocz Sándor kukoricanemesítővel közösen kidolgozták és szabadalmaztatták a kukorica protoplasztokból történő növényregeneráció rendszerét. Több közleményben számoltak be transzgenikus kukoricagenotípusok előállításáról. A növényi sejtek totipotenciáján alapuló szomatikus embriogenezis molekuláris folyamatainak vizsgálta során nemzetközileg versenyképes kezdeményezésük volt a ciklinfüggő kinázgének izolálása lucernából, amivel új kutatási irányok kezdődtek a növényi sejtciklus kutatásban. Munkatársaival aktív szerepet vállalt a ciklin-, foszfatáz-, inhibitor-, retinoblasztoma növényi gének és fehérjék funkcionális jellemzésben.

A két alkalommal megszervezett Búzakonzorcium koordinátoraként, közös programba integrálta a hazai búzakutatásokat a funkcionális genomikától egészen a fajta-előállító nemesítésig.

A génmódosított növények kapcsán több tudományos közéleti vitát kezdeményezett .

Családja

1968-ban nősült, felesége tanár. Házasságából egy leány- és két fiúgyermeke született.

Díjai, elismerései

Főbb publikációi

Több mint kétszáz tudományos közlemény, ebből nyolc könyv és hét könyvfejezet szerzője, társszerzője.

Angol nyelvű publikációk (társszerzőként):

Magyar nyelvű publikációk

Források