A mai cikkben a Dream On-ről fogunk beszélni, amely témája az elmúlt években egyre aktuálisabbá vált. A Dream On sok ember számára érdekes pont lett, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt. Ebben a cikkben a Dream On-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi és jövőbeli vetületéig. Felfedezzük annak fontosságát az emberek életében, és azt, hogy hogyan állított fel mércét különböző területeken. Kétségtelen, hogy a Dream On olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki, és amelyből sokat tanulhatunk.
| Aerosmith Dream On | ||||
| kislemez a(z) Aerosmith albumról | ||||
| B-oldal | Somebody | |||
| Megjelent | 1973. június 27.[1] 2010 (csak letölthető formátumú újrakiadás) | |||
| Formátum | 7", CD | |||
| Felvételek | 1972, Intermedia Stúdió, Boston[2] | |||
| Stílus | hard rock, rock, power ballad | |||
| Hossz | 3:25 (1973-as kislemez) 4:28 (Albumverzió/1976-os kislemez) | |||
| Kiadó | Columbia | |||
| Szerző | Steven Tyler | |||
| Producer | Adrian Barber | |||
| Aerosmith-kronológia | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
A Dream On az amerikai Aerosmith együttes dala, amely az 1973-ban kiadott debütáló albumon szerepelt.[3] A kislemez 1973. június 27-én jelent meg a Columbia gondozásában. A lemez B oldalára a szintén az első albumon szereplő Somebody került. A dalt az együttes énekese Steven Tyler írta. A blues hatásokat is tükröző ballada az együttes első nagy sikere lett, melyet a klasszikus rockra specializált rádiók is rendszeresen leadtak. Az első kiadáskor még nem aratott nagy sikert, csupán az 59. helyre került a Billboard Hot 100 listáján. 1976-ban újra megjelent a dal, és január 10-én a 81. lett, februárban már bekerült a Top 40-be, míg április 10-én a 6. helyre tornázta fel magát,[4] így ez lett az együttes első Top 10-es sikere.[5]
A dal eredetileg 4 perc 28 másodperc hosszúságú, az 1973-as kiadás 3:25-re le lett rövidítve. Az 1976-os kiadás viszont már az eredeti 4:28 hosszúsággal jelent meg. A dal először 1971-ben a Willimanticben található Shaboo Inn klubban csendült fel, ahol Tyler egy RMI típusú szintetizátoron adta elő a dalt.[6] Egy 2011-es interjúban Steven Tyler elmondta, hogy a dal megírásakor visszaemlékezett azokra az időkre, amikor hároméves korában letelepedett apja zongorája alá, és hallgatta ahogy klasszikus darabokat játszik rajta.[7] A dal szerepel a The Rock and Roll Hall of Fame's 500 Songs that Shaped Rock and Roll listáján,[8] míg a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának a listáján a 172. helyre sorolta. Az emberek többsége ezzel a dallal azonosítja a zenekart.
Steven Tyler még négy évvel az Aerosmith megalakulása előtt írta meg a dalt, de először csak 1971. május 26-án vetette papírra.[6] Tyler észrevette, hogy túl sokat játszik dúrban, ezért egy nap moll hangnemben kezdett el improvizálgatni Steinway típusú zongoráján.[9] Az első versszakot Sunapeeben írta meg, míg a másodikat Logan Hiltonban.[9] A dal arról szól, hogy addig kell álmodoznod, amíg sikerül megvalósítanod az álmod.[10] Az énekes elmondása szerint benne van mindaz a sóvárgás és becsvágy ami jellemzett minket akkoriban.[10]
A dal felvételére az első album rögzítésekor 1972-ben a bostoni Intermedia Stúdióban került sor Adrian Barber producerrel. Eredetileg Tyler RMI típusú elektromos zongoráján akarták felvenni, de miután ezt ellopták New Yorkban, a Wurlitzer cégtől kapott mellotronnal lett feljátszva.[11] A szám vonós és fuvola részei egyaránt ezzel a hangszerrel lettek rögzítve. Tyler visszaemlékezése szerint a feljátszás közben THC-csíkokat szippantott fel.[12] Az együttes első albumán James Brown és Sly Stone hatására megváltoztatta az énekhangját Tyler, így nem a valódi hangszínét használta. Kivételt ez alól csak ez a szám képez, így itt a valódi énje hallható.
A kislemezen kiadott Mama Kin, és maga a nagylemez is gyakorlatilag megbukott, mivel a kiadó nem támogatta az albumot. A Columbia ezért ejteni akarta a zenekart, de Steve Leber az együttes egyik menedzsere rábeszélte Clive Davist, hogy adják ki a Dream Ont is kislemezen.[13] Miután a kislemezlista 59. helyig jutott, az együttes lehetőséget kapott arra, hogy még egy albumot elkészíthessen a kiadónál. A dal feljutott a Cashbox kislemezlistájára, és 11 hét alatt a 43. helyig jutott.[14] A számot a bostoni rádiadók is elkezdték játszani, a WVBF-en négy hónapon át majdnem mindennap a hallgatók által legtöbbet kért szám lett.[15] A WMEX-AM programigazgatója John Garabedian rendszeresen műsoron tartotta, ezáltal Új-Anglia elsőszámú Top 40 rádiója a WRKO is elkezdte játszani. Nyolc héten át vezette az adó slágerlistáját, majd a Rolling Stones Angieje szorította le az első helyről.[13] Ezenkívül szintén első lett a kevésbé kereskedelmi, bostoni WBZ-FM-en is.
Érdekesség, hogy a gitáros Joe Perry elmondása szerint a szám nem tartozott a kedvencei közé, és a benne nyújtott gitárjátékával is elégedetlen volt.[16] Visszaemlékezése szerint amikor csak meghallottam a rádióban, rosszul lettem tőle. Bármennyire is sikeres lett, gyűlöltem, hogy hard rock banda létünkre egy lassú számnak köszönhettük a hírnevünket. De akkoriban így működtek a dolgok. 1973-ban kizárólag a rádiók támogatásával lehetett befutni, és egy magunkfajta banda ezt csakis egy balladával érhette el.[16]
A dalra 1991 októberében az MTV tizedik születésnapját ünneplő gálaműsoron forgattak videóklipet, ahol az együttes egy 57 tagú szimfonikus zenekar kíséretében adta elő a dalt.[17] Az előadás a bostoni Tremont Streeten található Wang Centerben került megrendezésre.[17] A 4000 fős közönséget rádióvetélkedők nyertesei tették ki. Az együttesnek hatszor kellett eljátszania a számot, mire a rendező Marty Callner úgy érezte, elegendő anyagot sikerült felvennie.[17] Ezt követően egy hatszámos előadással hálálták meg a rajongók türelmét.
A koncerteken általában zongora nélkül szokták a dalt előadni, de már több alkalommal is előfordult, hogy Tyler zongora mögé ülve is eljátszotta. A számot egy szimfonikus zenekarral kibővítve (amelyet Michael Kamen vezényelt) is előadták az MTV tizedik születésnapját ünneplő eseményen. A felvétel szerepelt Az Utolsó Akcióhős filmzenealbumán is. 2006-ban Steven Tyler és Joe Perry a Boston Pops Orchestra közreműködésével adta elő a dalt. 2006. szeptember 19-i koncertjükön egy elhunyt izraeli katona Ehud Goldwasser emlékére adták elő a számot. 2007. szeptember 22-én Atlantic City (New Jersey)ben egy Monica Massaro nevű rajongó emlékére játszották el, aki abban az évben hunyt el. 2010 augusztusában a bostoni Fenway Parkban Tyler zongorán is elő adta a dalt. 2011. május 25-én az American Idol 10. szezonjának fináléjában elénekelte a számot Steven Tyler.
Ezenkívül még megjelent az együttes box szett kiadványain is.
| Év | Lista | Helyezés[21] |
|---|---|---|
| 1973 | Billboard Hot 100 | 59 |
| 1976 | Billboard Hot 100 | 6 |
Bibliográfia