Dolmány (ruhadarab)
A mai cikkben a Dolmány (ruhadarab) témáját fogjuk megvizsgálni, egy lenyűgöző témát, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Dolmány (ruhadarab) egy széles és sokrétű téma, amely sokféle szempontot felölel, a társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életben betöltött következményeiig. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Dolmány (ruhadarab)-hez kapcsolódó különböző szempontokat, teljes és részletes elképzelést kínálva, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy jobban megértsék e téma fontosságát és relevanciáját.
A dolmány térdig vagy combközépig érő, testhezálló, felálló gallérú, férfi felsőruha, amely általában posztóból készül. Elsőként a magyar huszárok viselték.
A szó eredete
A dolmány oszmán-török eredetű, a dolama szóból származik a magyar nyelvben. Egyéb elnevezései: dómán (Sopron), dokány (Csallóköz), dóka (Alföld), dolmánt, domány (Erdély).
Jellemzői
Térdig vagy combközépig érő, testhezálló, felálló gallérú felsőruha, amelyet közvetlenül az ing felett viseltek. Ujját néha visszahajtották, néha pedig lehajtva viselték; léteztek úgynevezett "csonka ujjú" dolmányok is, amelyek az alkaron szabadon hagyták az inget.
Története
A parasztság ruházatában csak a 16. század óta ismert. A dolmány a 18. században alakuló posztómanufaktúrák vásárlókörzetében és általában gazdag paraszti körökben országszerte elterjedt. Az úri viseletben akkoriban rövid formában volt használatos. Csak a reformkortól szorították vissza az újabb típusú ujjasok. Divatja a legszegényebb körülmények között élőkhöz csak a 19. század végén jutott el.
Források
- Magyar néprajzi lexikon
- Magyar művelődéstörténet. Szerk. Kósa László. Budapest: Osiris. 2006. 180. o. ISBN 963 389 722 X
További információk
- Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp., 1956)
- Ember Mária: XVI–XVII. századi ruhadarabok a sárospataki kriptákból (Folia Archeologica, 1966–67, Bp., 1968)
- Himberger István: Magyar dolmányok. Atillák készítése; Püski, Budapest, 2023