Ebben a cikkben a Depresszió (betegség)-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. A Depresszió (betegség) egy olyan fogalom, amely a tudománytól a populáris kultúráig különböző területeken vita és elemzés tárgyát képezi. A történelem során a Depresszió (betegség) döntő szerepet játszott az emberek életében, befolyásolva azt, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk és viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül megvizsgáljuk a Depresszió (betegség) különböző perspektíváit, kiemelve annak legrelevánsabb és legvitatottabb aspektusait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogyan fejlődött a Depresszió (betegség) az idők során, és mi a jelentősége ma. Készüljön fel, hogy belépjen a Depresszió (betegség) lenyűgöző világába!
Érzelmek |
---|
![]() |
Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy |
A depresszió, hivatalosan súlyos depressziós zavar (major depressive disorder, MDD) egy zavaró érzelem, amit több mint két hétig tartó, a legtöbb szituációban fennálló lehangoltság jellemez.[1] Többnyire társul hozzá az önbizalom hiánya, lelkesedés elvesztése a betegség előtt örömöt nyújtott tevékenységekben, kevés lelkesedés és egyértelmű ok nélküli fájdalom. Míg néhányan periódusokban élik meg a tüneteket, amik között akár évek is eltelhetnek, addig másokra általában jellemzőek azok.[2] A betegség negatívan befolyásolja a beteg személyes életét, munkáját, oktatását, alvását, étkezési szokásait és általános egészségét, valamint a környezetét. A depresszióban szenvedők 2-8%-a öngyilkosság által hal meg, az öngyilkosságot elkövetők fele pedig depresszió, vagy egyéb hangulatzavarban szenvedett élete során.
A betegség oka genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők kombinációja. Rizikófaktorok közé tartozik, ha családban volt már valaki depressziós, jelentős életeseményeken esik túl, bizonyos gyógyszereket szed, krónikus egészségi problémái vannak vagy kábítószert fogyaszt. A rizikók nagyjából 40%-a a genetikához kötődik. A betegség diagnózisa a beteg panaszain és mentális állapot vizsgálatán alapul.[3] A depresszió mindig erősebb és veszélyesebb a szomorúságnál, amely az élet normális velejárója. A United States Preventive Services Task Force ajánlja a depresszió 12 éves kortól való vizsgálatát.
Általában pszichoterápiával és antidepresszánssal kezelik. A gyógyszeres kezelés hatásos, ám gyakran csak a leginkább szenvedők esetében jelentős.[4][5] Az tisztázatlan, hogy a gyógyszerek hatással vannak-e az öngyilkosság kockázatára. Az effektív pszichoterápiák közé tartozik a Kognitív Viselkedés Terápia (Cognitive Behavioral Therapy, CBT), Interperszonális Pszichoterápia (IPT)
A betegség nagyjából 216 millió embert érint világszinten (az emberiség 3%-a) 2015-ben.[6] A százalékos eloszlás azok között, akik legalább egyszer átélték a depressziót változó, míg Japánban 7%, addig Franciaországban 21%.[7] Leggyakrabban a beteg 20-as 30-as éveiben jön elő. A nőket kétszeres gyakorisággal érinti, mint a férfiakat.[1][7]
A DSM-IV. szerint a depresszív epizód diagnosztikus kritériumai a következők:
A depressziónak különböző megnyilvánulási formái vannak, amelyek különböző okokra vezethetők vissza. Többféle osztályozás van. Ezek szerint, létezik akut és krónikus, endogén és exogén, unipoláris és bipoláris depresszió stb. A bipoláris depresszió esetében a depressziós és mániás szakaszok váltakozva követik egymást. Lehetséges még skizoaffektiv pszichózisos depresszió (F25.1) és pszichotikus szintű depresszió (F32.3, illetve F33.3).
A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak (introverzió), kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak. Enyhébb esetekben a depresszió spontán gyógyul, de súlyos esetekben már szakemberre is szükség van.
A depresszió oka ismeretlen. A biopszichoszociális elképzelés szerint biológiai, pszichológiai és szociális faktorai vannak.[8] A diatézis – stressz modell úgy határozza meg, hogy a depresszió akkor fordul elő, ha egy már létező sebezhetőséget vagy diatézist stresszes életesemények aktiválnak. A már létező sebezhetőség lehet genetikai vagy sematikus, vagyis gyerekkorból eredő hozzáállás a világhoz.
A gyerekkori bántalmazás, akár fizikai, szexuális vagy pszichológiai, mind növelik a depresszió, illetve más vele járó pszichológiai problémák, például szorongás vagy drog használat valószínűségét. A gyerekkori trauma szintén összefüggésben van a depresszió súlyosságával, a kezelésre való reakció hiányával és a betegség hosszával is. Sokan hajlamosabbak a hangulatzavarra egy trauma elszenvedése után, de több gént is összefüggésbe hoztak a hajlamossággal.[9]
Kutatások bebizonyították, hogy az egyéni kockázat 40%-os arányban megmagyarázható a genetikai érintettséggel. Mint a legtöbb pszichológiai betegség, a depressziót is komolyan meghatározza az egyén genetikai állománya. 2018-ban egy, a genomokkal foglalkozó kutatás 44 különböző variánst azonosított, ami kockázatot jelent a depresszió kialakulása szempontjából.[10] Ezt követte egy 2019-es kutatás, ami már 102-t állapított meg.[11]
A depresszió kezelésének hosszú hagyománya van. Régen főleg tánccal, zenével, ráolvasással, gyógynövényekkel kezelték, több-kevesebb sikerrel.
A gyógynövényeket már évezredek óta alkalmazzák e betegség kezelésére. A legnépszerűbbek az orbáncfű, a citromfű, és alvászavarral kombinált esetben a macskagyökér és a komló, valamint a kava. Az orbáncfű jótékony hatását klinikai kísérletek is igazolták. Újabban egyre népszerűbb egy dél-afrikai gyógynövény, a sceletium tortuosum használata antidepresszánsként.
A hivatalos gyógyászatban két fő terápiás irányzat különböztethető meg:
A depresszió gyógyszeres kezelését kategorikusan ellenzők a következőket állítják, leginkább alaptalanul:
A bipoláris depresszió nem gyógyítható, de kezelhető. Folyamatos kezeléssel (például lítiummal) a hangulat egyenletesen tartható. Fontos a betegek felvilágosítása a betegség természetéről.
A Journal of Abnormal Psychology című szaklapban közölt vizsgálatban Bettina von Helversen (Baseli Egyetem, Svájc) és munkatársai azt találták, hogy a depresszióban szenvedő emberek jobban teljesítenek a többlépcsős döntési folyamatokban, mint nem depressziós társaik. A depresszió javíthatja a helyzetelemző készséget és a kitartást, vagyis olyan tulajdonságokat, amelyek komplex feladatok esetén hasznosak lehetnek.
Már korábbi kutatások is megerősítették ezt az elméletet, ám ez az első vizsgálat, amelyben a depresszió súlyos formája esetén is kimutattak kedvező mellékhatást.[13]
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |