A ma bemutatott cikkünkben a Csorna lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciájáig elmerülünk egy körutazásban, amely bemutatja mindazokat a releváns szempontokat, amelyek a Csorna-et minden típusú ember érdeklődésére számot tartó témává teszik. Elemezni fogjuk a társadalomra gyakorolt hatását, időbeli alakulását és a Csorna különböző nézőpontjait. Előzetes tudásának szintjétől függetlenül ez a cikk átfogó és gazdagító képet ad a Csorna-ről, azzal a céllal, hogy elmélyüljön annak jelentésében és relevanciájában a mai világban.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Csorna | |||
![]() | |||
Premontrei prépostság | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Csornai | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Dr. Bónáné dr. Németh Katalin (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 9300 | ||
Körzethívószám | 96 | ||
Testvértelepülései | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 9621 fő (2024. jan. 1.)[4] | ||
Népsűrűség | 113,17 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 91,95 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Csorna weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Csorna témájú médiaállományokat. | |||
Csorna (németül: Gschirnau) város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Csornai járás székhelye. A megye ötödik legnépesebb települése, a Rábaköz „fővárosa”. Területe a Fertő–Hanság Nemzeti Park része. Hozzá tartoznak Földsziget, illetve Csatárimajor külterületi városrészek is.
Magyarország északnyugati részén, a Kisalföldön, a Győri-medence nyugati részén a Rábaközben fekszik. Külterülete északnyugati irányban mélyen (egyetlen helyen, pontszerűen még az országhatárral is érintkezően) benyúlik a Hanság déli medencéjébe.
Szomszédait, közigazgatási területének részint kiterjedt volta, részint meglehetősen szabálytalan alakja miatt nehéz definiálni. Észak felől a legközelebbi szomszédja Bősárkány, északkelet felől Maglóca és Barbacs, délkelet felől Dör és Rábapordány, dél felől Pásztori és Szilsárkány, délnyugat felől Bogyoszló és Jobaháza, nyugat felől Farád, északnyugat felől pedig Acsalag.
Északnyugati irányból ugyanakkor egy keskeny nyéllel a város területéhez kapcsolódik Földsziget is, amely településrész határos még Jánossomorja, Rábatamási, Osli községekkel és Kapuvárral is.
Kelet–nyugati irányból a város két legfontosabb megközelítési útvonala a Győrt Sopronnal összekötő 85-ös főút és az annak tehermentesítésére épült M85-ös autóút. Előbbieket északnyugati irányban itt keresztezi a Rédicstől Mosonmagyaróvárig húzódó 86-os főút és annak gyorsforgalmi kísérője, az M86-os autóút; az említettek az ország minden tája felől könnyű elérést biztosítanak a Csornára igyekvőknek.
A környező kisebb települések közül Dörrel a 8422-es, Barbaccsal a 8512-es, Acsalaggal és Maglócával a 8513-as utak kötik össze; Földszigeten kelet-nyugati irányban a 8514-es út halad keresztül.
Kerékpárút köti össze Faráddal, Jobaházával.
Vonattal elérhető a Győr–Sopron-, a Hegyeshalom-Szombathely- illetve a Pápa–Csorna-vasútvonalon, melyek közös szakaszát szolgálja ki Csorna vasútállomás. Utóbbi a város belterületének déli részén létesült, a 86-os főút vasúti keresztezésétől keletre; közúti elérését a főútból keletnek kiágazó 84 308-as számú mellékút teszi lehetővé. A soproni vonalnak még egy megállóhelye volt Csorna területén, a 8422-es út vasúti keresztezése mellett kialakított Dör megállóhely, de ott mára megszűnt a személyforgalom.
Csorna az itt feltárt régészeti leletek tanúsága alapján már az őskortól kezdve lakott település, amely többször elnéptelenedett az idők során, ám a 10. századtól kezdve folyamatosan lakott volt. Az i. e. 5–6. században a vidék a nyugat felől érkezett kelták birtokába került. A Római Birodalom légiói Augustus római császár uralkodása idején leigázták a keltákat és a terület Pannonia néven a birodalom része lett. Az ebből az időszakból származó Mithrász-szobor kiemelkedő fontosságú régészeti lelet. Mivel a népvándorláskorban az itt állomásoztatott római légiókat számos esetben megtámadták barbár törzsek, ezért a rómaiak a csapatokat visszavonták Itáliába, és így fokozatosan elfoglalhatták az érkező germán-, hun és avar törzsek a vidéket. Ebből a korból származik az aranyból készült hun fejedelmi diadém, amelyet a csornai prépostsági téglagyár agyaggödrében találtak és e lelet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. A város területén ekkoriban avarok is éltek, akikről a Laky Döme utcában feltárt avar kori sír is tanúskodik. Az avarokkal együtt szláv népek is megtelepedtek. A Rábaköz sokáig szlávok lakta vidék volt. Csorna neve szintén szláv eredetű, jelentése fekete.
A magyar törzsek 900 környékén átkeltek a Dunán és elkezdték elfoglalni a korábbi Pannonia provinciát. A honfoglalás idején Csornát és környékét Sur vezér és nemzetsége vette birtokba. Anonymus így ír gesztájában az eseményről: „Árpád vezér és nemesei Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, majd amikor a hegyre fölhágtak, Pannonia földjének szépségét látva igen megörültek. Ezután a Rábcáig nyomultak előre.” Csorna területén három honfoglalás kori magyar temetkezési helyet is sikerült feltárniuk a régészeknek: a leghíresebb ezek közül a premontrei rend birtokán, a Süly-hegyen talált nő sírja, aki gazdag lehetett, mivel sírja lóáldozat maradványait is rejtette. Az Eperjes-dombon több lovas sírt tártak fel a régészek, amelyekből Péter magyar király dénárjai kerültek elő.
Csorna első birtokosai az Osl nemzetség tagjai voltak. 1180 környékén premontreiek telepedtek le a területen, akik az Osl nemzetségtől kapott földbirtokokon mezőgazdasági termelést folytattak.
A város első írásos emléke 1226-ból származik. Az Árpád-kori oklevelekben a város neve többféle írásmódban fordul elő: Chorna, Cherna, Churna, Serna, Surna. A név eredetére többféle elképzelés létezik: az egyik szerint az Osl nemzetség ősének, Sur vezérnek a nevéből származik, a másik szerint szláv eredetű, és jelentése „fekete”.[5]
A törökök 1542-ben feldúlták a várost, egy évvel ezután elindították hadjáratukat a Rábaközben. Győr várának elestekor a várost ismét súlyos pusztítást okoztak.
A 17. századtól kezdve a város legjelentősebb birtokosa az Esterházy család volt.
A városban az első céheket az 1660-as években alapították, csizmadia, mészáros, fegyverkovács, szűcs, szabó, takács és varga iparosok. A 19. század során asztalos, bognár, esztergályos, kádár, kovács, lakatos, szűcs, szíjgyártó, takács és üveges céhek alakultak a városban.
A török haderő Bécs második ostromának idején ismét elpusztította Csornát. Jány Ferenc prépost a népesség fogyatkozása miatt 40 német ajkú telepest hozott ide. A 17. század közepétől kezdve a településen a fokozatos fejlődés figyelhető meg.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ütközeteiben 46 csornai honvéd vett részt. Itt zajlott a szabadságharc egyik legutolsó győztes csatája, 1849. június 13-án. Kmety György 5000 fős honvédserege „a nagyutcai kertek alján” (a mai Kmety György utca vonalán) vonult be hajnalban déli irányból a községbe, alaposan meglepve az itt állomásozó 3000 fős császári sereget. Heves utcai harcok során magyar győzelem született; a csatában elesett Franz Wyss császári dandártábornok is. Az ütközetben tevékeny szerepet vállalt a premontrei rend is: Laky Dömötör vezetésével féltucatnyi harcképes szerzetes szabadcsapatot szervezett a környékbeli falvak lakosságából. A szabadcsapat „befuserált” a császári seregnek, ami nagyban hozzájárult a győzelemhez. A temetőben két emlékmű is utal a csatára, és itt található Wyss sírja is. A Dreissiger-ház falán két (a csatában a házba belőtt) ágyúgolyó közt emléktábla látható.
Az útépítés és a vasútépítés a 19. században jelentős mértékben segítette a város fejlődését. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején alakultak meg a legfontosabb ipari létesítmények a városban. Ekkor alakult ki a mai városközpont mai képe, mivel ebben az időben emelték a belváros épületeinek nagy részét.
Az első világháborúban 220 csornai veszett oda. A városi kórházat kisegítő hadikórházzá nyilvánították, és itt ápolták a polgárok mellett a sebesült katonákat is.[6] A magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Szamuely Tibor vezette vörösterror rögtönítélő bíróság elé állított, majd 1919. június 9-én, pünkösdhétfőn a város főterén, a premontrei templom előtt nyilvánosan felakasztott hét, „ellenforradalmi szervezkedéssel” vádolt embert; a hozzátartozókat, valamint a város és a környező települések lakosságát pedig a kivégzés végignézésére kényszerítették.[7]
A második világháborúban a város lakosságából 141 katonai és polgári személy vesztette életét, valamint a város zsidó lakosságának csaknem egésze elpusztult.[8]
Csornát 1971. április 25-én az a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa várossá nyilvánította. Ezt követően, közel másfél évtizeden át gyors fejlődésen ment keresztül a település: megháromszorozódott az iparban foglalkoztatottak száma, több mint 400 munkahely létesült az oktatás, a kereskedelem és a vendéglátás területén. 1971-től kezdve a városban többen telepedtek le, mint amennyien elvándoroltak onnan.
A város a székhelye a Csornai Többcélú Kistérségi Társulásnak, amelynek 34 környékbeli település a tagja.
Átmenő közúti (benne nagyon jelentős nemzetközi kamion-) forgalma országos szinten is az egyik legterheltebb településsé degradálta a várost. A 2015 szeptemberében átadott, Csornát elkerülő M85-M86 gyorsforgalmi útszakasz részben javította a város közlekedési viszonyait.
Habár még nem adták át az M85-ös autóút Sopronig tartó szakaszát, a tranzitforgalom ki van tiltva a városból.
A városban a 2010-es évek második felében új beruhásként, jelentős állami és EU-s támogatással épült meg az Ecosolifer Heterojunction Kft. napelemgyára (napelemcellagyára). A gyárépület alapkövét 2014-ben Áder János akkori köztársasági elnök jelenlétében tették le. A létesítményt 2020. december 10-én avatták fel, de a termelés megindulásától kezdve a cég jelentős veszteséget és adósságot halmozott fel, végül csődbe ment. 2024. május 3-án a bíróság kimondta felszámolását.[9][10]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 12 470 | 10 652 | 10 655 | 10 834 | 10 882 | 10 738 | 10 514 | 10 406 | 10 105 | 9621 |
1990 | 1994 | 1997 | 2001 | 2005 | 2008 | 2012 | 2016 | 2019 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,5%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 0,8% németnek, 0,2% románnak mondta magát (14,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 63%, evangélikus 3,9%, református 1,2%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,6% (26,6% nem nyilatkozott).[19]
2022-ben a lakosság 92,4%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% cigánynak, 0,8% németnek, 0,1-0,1% szerbnek, ukránnak és románnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 52,7% volt római katolikus, 3,6% evangélikus, 1,2% református, 0,2% görög katolikus, 0,6% egyéb keresztény, 1,8% egyéb katolikus, 5,4% felekezeten kívüli (34,3% nem válaszolt).[20]
A középkori Magyar Királyságban a premontrei rend egyik legfontosabb prépostsága. Az 1180-as években alapították Szent Mihály tiszteletére. 1578-ban újjáépítették, majd 1774–86 között Haubt morva építész barokk stílusban alakította át. A kolostorban működő rendet többször feloszlatták, mindezek ellenére még a török időkben is működött. Az egyemeletes épület homlokzata többszörösen tagolt. Ma a rendházban működik a Csornai Múzeum, amelyben a Csorna és a Rábaköz néprajzát és helytörténetét bemutató állandó kiállítás mellett a premontrei prépostok portréit és a rend egyházi kincseit bemutató egyházművészeti kiállítás látogatható. A rendház falán dombormű őrzi az 1848–49-es szabadságharcban részt vett kanonokok:
A RÁBAKÖZI BOLDOGASSZONY KEGYKÉPE
Kegyoltár, az északi falnál. Tiszta klasszicista stílusban készült oltár oldalt lizánával, felül szép timpanonzáródással. Oltárképe a „Szenecsen Máriá”- nak nevezett Szűz Mária kegykép. 1757-ben hozta magával a hradischi apátságból a csornai préposttá megválasztott Schrábl Tádé. A cseh festőiskolák stílusában készült kép az idők során erősen megbarnult; innen kapta elnevezését. A képet először a templom északi oldalán épült Szent Kereszt kápolnában helyezték el. 1790-ben egy tűzvész a templomot és a kápolnát is elpusztította, a Szűzanya képe azonban sértetlen maradt. A templom újjáépítése után a kép díszes oltárra került. Ezután a nép igen nagy számban kereste fel a képet, mely előtt számos imameghallgatás történt. Közülük kiemelkedik az 1761-ben és 1763-ban bekövetkezett három csodás gyógyulás, melyeket levéltári adatok igazolnak. 1948-ban, az akkori Mária év során újabb csodás gyógyulás történt. A kegykép búcsúja május utolsó vasárnapján van.[21]
Képed előtt égbe száll az ének,
Míg Fiaddal együtt áldozunk,
Esdj le áldást Véle az Atyától
Rábaközi Boldogasszonyunk!
Szent Vendel oltár a déli falnál az előbbivel azonos. Oltárképét Russ E. bécsi festő készítette 1874-ben.
A szószék kerekded mellvédjét a tízparancsolat tábláinak, a monstranciának, a hit-remény-szeretetnek, Krisztus monogramjának fából faragott domborművei díszítik. A kerek kupolás hangvető keresztben végződik. A szószék 1790 körül készült, 1861-ben és 2000-ben felújították.
Szent Mihály kőcímer. A szentély északi falán függ a préposti ülőhely felett. A Sátánt legyőző arkangyal a prépostság névadója és védőszentje. A kőből faragott címer barokk stílusjegyeket visel.
Román kőszobor. A templom előcsarnokát alkotó, a préposti palota alatti bejárati előtér déli falába falazott kődombormű angyalszárnyas férfit ábrázol bokáig érő, bő redőzetű ruhában. Mindkét kezét maga előtt tartja, bal kezének tenyerét kifelé fordítja, jobb kezében pedig tekereset tart. Feje mögött dicsfény jellegű korong. A kőlap csonkán maradt hátlapján annyi kivehető, hogy az alak egy román fülkében áll. Valószínű, hogy ez a töredékes plasztika egy rornán friznek a megrnaradt része, nem központi alak, hanern egyik mellékfigura esetleg Krisztus, vagy Szűz Mária kíséretében. A kezében levő irattekerccsel talán a Jelenések könyve egyik angyalalakját személyesíti meg. Pontos meghatározása további kutatást igényel.
Pieta-szobor. Az előcsarnokban, a két bejárati ajtó között levő szobor barokkos lendületű szép alkotás.
Templomunk 25 regiszteres, romantikus stílusban épült orgonáját 2003-ban újították fel.
Csorna városa Győrtől 30, Soprontól 60 kilométerre fekszik, a Rábaköz és a Hanság találkozásánál. A város és környéke a régészeti leletek szerint ősidők óta lakott hely. A vaskorban kelták telepedtek meg itt, majd a rómaiak hódították meg a vidéket, és megalapították a Mursella nevű települést. A római uralom hanyatlása után Csorna környékén egy fontosabb hun központ alakult. A magyar honfoglaláskor Sur vezér nemzetségének birtokába került a település. A keresztyén állam megalapítása után Csorna első ismert birtokosa az Osl család volt, akik Sur vezértől származtatták magukat. Egyesek szerint a város neve is a Sur névből ered. (A másik értelmezés szerint szláv eredetű: csernozjom = fekete föld.) A település neve először 1226-ban szerepel egy oklevélben „Serna” formában.[22]
Az Osl nemzetség alapította 1180-ban a mai napig fennálló premontrei prépostságot, amely 1231 után hiteles helyként működött. A 16. században a város birtokosai között találjuk Török Bálintot és Nádasdy Tamást is, később pedig az Esterházyakat, illetve a premontrei prépostságot. Csorna a 19. században indult nagyobb fejlődésnek, ekkor növekedett meg a lakosság száma. A közelben vívta meg Kmetty György a szabadságharc egyik utolsó győztes csatáját 1849. június 13-án. Az addig mezővárosi rangban lévő Csorna 1871-ben nagyközség lett, majd 1971-ben ismét város.
Csorna azon kevés rábaközi települések egyike, amellyel kapcsolatban eddig egyetlen adat sem ismeretes arról, hogy a reformáció bármi nyomot hagyott volna benne. A helyben működő premontrei prépostságnak nyilván erős hatása volt az ellenreformáció idején. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy azokban az években, amikor a Török, illetve Nádasdy családnak – valamint mellettük a Thurzóknak – is voltak birtokai a városban, az ő jobbágyaik evangélikusok lehettek, noha önálló lelkész vagy tanító működéséről nem tudunk. Ilyenek azonban ekkor már csaknem minden környékbeli településen voltak, így a csornai evangélikusok minden bizonnyal az ő szolgálataikat vehették igénybe.
Az ellenreformáció korában Csorna már egyértelműen római katolikus település volt. A lelki élet a premontreiek vezetésével folyt. Ebben az időszakban nincs tudomásunk arról, hogy a városnak akár csak egyetlen evangélikus lakója is lett volna.
A gyülekezet szervezését az tette szükségessé, hogy a 19/20. század fordulóján megindult ipari fejlődés egyre több új lakót vonzott a városba. Ezeknek egy része olyan környékbeli falvakból költözött Csornára, amelyekben erős evangélikus gyülekezet működött, például Farád, Beled, Vadosfa, Rábaszentandrás. Az újonnan beköltözött evangélikusok eleinte minden bizonnyal szülőfalujukban gyakorolták a vallásukat, illetve a Csornához legközelebb fekvő Farád templomát látogatták.
Korunkban is példaértékűnek tarthatjuk, hogy a csornai evangélikusság gyülekezetbe szervezését nem valamelyik lelkész, hanem egy világi hívő, Payr Gusztáv (esetleg rokona a nagy Payr családnak?) csornai bádogosmester kezdte meg. Ebben Hérints Lajos farádi lelkész, esperes támogatta őt. 1926. január 26-án keltezett levelében az esperes 31-ére közgyűlést hirdetett meg az állami polgári iskolában. A csornai gyülekezet ettől a történelmi időponttól tarthatja nyilván létezését. A közgyűlésen 49 evangélikust számoltak össze a városban. A kicsiny fiókgyülekezet ezen a napon elhatározta, hogy harmóniumot vásárol magának, és megkezdi a rendszeres istentiszteleti életet.
A következő közgyűlésen hivatalosan is megalakult a gyülekezet. A tisztségviselők névsorát egy 1956-ban – a 30. évi jubileumon – keletkezett lista alapján ismerjük. Eszerint a csornai fiókgyülekezet első gondnoka dr. Szántó Gyula járásbíró lett, pénztárossá pedig a már említett Payr Gusztávot választották. Mellettük tíz presbiter irányította a gyülekezetet. Jogilag Csorna a farádi gyülekezet része volt, de Hérints Lajos esperesen kívül sokan mások is tartottak itt istentiszteletet. A fennmaradt levelezés szerint e szolgálatokat is Payr Gusztáv szervezte meg.
A gyülekezet önállóvá válásának fontos állomása volt a templom felépítése. A kezdeti időkben az istentiszteletek a polgári iskolában – a mai gimnázium épületében – folytak. Amikor a gyülekezet hitben is és anyagilag is kellőképpen megerősödött, megkezdődtek a templomépítés előkészületei. Először egy széles körű gyűjtés indult Kapi Béla dunántúli püspök, illetve a világi elöljáróság engedélyével. Országszerte folyt az adományok gyűjtése: a mai napig megtalálhatók a gyülekezet irattárában a gyűjtőívek, amelyeken pontosan vezették, hogy kitől milyen összegű adomány folyt be a templom építésére. A városvezetés azonban hosszas huzavona után sem adott telket arra alkalmas helyen a templom építésére a helyi római katolikus egyház nyomása miatt, így a gyülekezet kénytelen volt a település szélén vásárolni egyet.
Az új templom alapkövét végül ünnepélyes keretek között 1929. október 6-án helyezték el. A gyülekezet maga is nagy áldozatkészséget mutatott a templomépítés érdekében. Például nyereményjátékot rendeztek, amelynek bevételét szintén a templom építésére ajánlották fel. A nyereményjáték fődíja egy személygépkocsi lett, ami a gazdasági világválság éveiben hatalmas érték volt. Bár a gyülekezet nagymértékben eladósodott, a templom rövid idő alatt felépült.
A csornai evangélikus templom copf stílusban épült ifj. Klemens Antal helyi építész tervei alapján. A gyakorlati kivitelezés az édesapja, id. Klemens Antal érdeme volt. A belső berendezést ugyancsak ifj. Klemens Antal tervei alapján Nagy Dávid csornai asztalosmester készítette el. A márványból készült keresztelőmedence Tászler Gyula munkája. Felirata szerint a mester felajánlásból készítette el a gyülekezet számára. Az oltárképet, amely a hívogatóan kitárt karú Jézust ábrázolja, Mosdósi Fekete József festette. A gyülekezet az úrvacsorai felszerelést is ajándékba kapta a nyíregyházi gyülekezettől. Sajnos, a kegytárgyak már nem találhatók meg a csornai templomban, mert egy 1998-as betörés során nyomuk veszett A csornai evangélikus templomot 1930. június 9-én szentelte fel Kapi Béla püspök.
Érdekesség, hogy ugyanezt a templomot jelentéktelen változtatásokkal néhány évvel később ismét felépítették az akkor már Szlovéniához, illetve Jugoszláviához tartozó Lendván (Alsólendván), ahol a mai napig is a csornai templom mása az evangélikus gyülekezet lelki otthona.
Története
A hitújítás korából nincs adat arra, hogy Csornán működtek volna evangélikus reformátorok.[23]
A gyülekezet építése nem lelkészi, hanem világi szervezésben indult meg. Payr Gusztáv bádogosmester - Hérints Lajos farádi esperes lelkész segítségével - évek óta önállóan szervezte a gyülekezet életet.
Az esperes 1926. január 31-ére hívta össze a csornai polgári fiúiskolába a gyülekezetet annak megbeszélésére, hogy milyen körülmények között lehetne protestáns istentiszteleteket tartani a településen. A jelenlévők vállalták, hogy gyűjtést rendeznek egy harmónium beszerzésének költségeire. Az iskola igazgatója, Mittl Ferenc, pedig hozzájárult, hogy az intézmény egy termében tarthassa a gyülekezet istentiszteleteit. Megválasztották a presbitériumot. Ez időtől beszélhetünk a csornai Evangélikus Keresztyén Egyházközség megalakulásáról.
A gyülekezet életének fontos állomása az önálló templom felépítésének szándéka. Nagyarányú, ismételt gyűjtésbe fogtak Kapi Béla dunántúli püspök, illetve a világi hatóság engedélyével. A Sopron vármegyei alispán 1926. decemberében kiadott engedélye szerint a gyűjtés hat hónapon át tarthatott, kiterjedhetett az ország egész területére, beleértve a fővárost is. Az egyik gyűjtőkönyv tanúsága szerint az adakozás mértéke 10 fillértől 5 pengőig terjedt.
A mezőváros vezetése hosszas huzavona után sem engedett át templomépítés céljára megfelelő telket, a gyülekezet kénytelen volt a település déli szélén vásárolni egyet. Az új templom alapkövét ünnepélyes keretek között 1929. október 6-án helyezték el. A gyülekezet a templomépítés érdekében is készen volt nagy áldozatokra. Annak ellenére, hogy jelentősen eladósodtak, a templomot rövid idő alatt sikerült felépíteni. A templomot Kapi Béla püspök szentelte fel 1930. június 9-én. (A felszentelés napjára a templomot ábrázoló kitűzőt készíttettek).
Önálló missziói segédlelkészt csak 1934-ben kapott a gyülekezet, ekkor szakadt el Farádtól, és alakulhatott meg a Csorna-Kapuvári Missziói Egyházközség. Rác lelkészt Nagy Gyula követte 1937-ben, ő szervezte meg 1943-ban a rövid életű evangélikus elemi iskolai oktatást a jelenlegi gyülekezeti teremben. Az anyagiakban is erősödő egyházközség 1949-ben telket tudott vásárolni lelkészlakás építése céljából. Hosszas vita után végül mégsem épült meg, hanem a templom melletti házban kialakított két lakás egyikét vásárolták meg parókia céljára, amely azóta is aszerint működik. Az első, mindmáig leghosszabb ideig 1949 és 1983 között szolgáló parókus lelkész Hubert István volt. Magassy Sándor (1983 - 1995) főként az ifjúság körében végzett szolgálatával erősítette az egyházi életet, építette ki a kapcsolatot a gyülekezet és a hollandiai Heumen református egyházközség között, és intézte a templom felújítását. Távozását követően egy évig Zámolyi Gyula nyugalmazott mosonmagyaróvári lelkész pásztorolta a gyülekezetet, majd őt követte Tubán József, először kihelyezett segédlelkészként (1996-2001), majd 2002-től napjainkig megválasztot
A temető egyik nevezetessége a csornai csatában (1849. június 13) elesett honvédek és Franz von Wyss osztrák tábornok sírjele.
Ritkaságnak számít az 1919-es kommün ellen szervezkedő csornai- és környékbeli, Szamuely Tibor parancsára kivégzett civil lakosai emlékére 1925-ben emelt síremlék, amelyet 1957-ben súlyosan megrongáltak, 1992-ben helyreállítottak. A szentmargitbányai kőből készült keretbe foglalt, márványba faragott, az áldozatokat és a hóhért élethűen ábrázolt jelenetet 1948-tól vakolt téglából emelt falazat takarta. Az emlékművet Albert Andor győri szobrászművész tervezte és faragta. A kivégzetteket Isten angyala védi jobbjával, és őket a mennyországba vezérli. A kerub lábánál Németh Lajos fekszik, akit agyonlövése előtt súlyosan bántalmaztak. A dombormű jobb oldalán látható az önkéntes hóhér, Marton Vencel Guno 26 éves, katolikus artista képmása, amint hurkot formál az akasztófa-kötélből. Az áldozatok: Akóts Gyula gőzmalom tulajdonos, Laffer Lajos vaskereskedő, Tarcsai István gazdálkodó, ifj. Németh Gyula farádi gazdálkodó, Glaser Ferenc földszigeti földbérlő, Pozsgai Bálint rábacsanaki gazdálkodó, Takács Ferenc tartalékos hadnagy, volt szeminarista.
Adatok:
9300 Csorna, Köztársaság u. 10.
Lelkész(ek):
Tubán József
Felügyelő:
dr. Gáborjányi József
Telefon: Tel.: 96/262–396 Email cím: [email protected] Önállósulásának éve:
1934
Anyakönyveit vezeti:
1934-től
Egyházmegye:
Sopron
A plébániatemplomot 1938-ban szentelték fel. Érdekessége, hogy szentélyéhez az 1941-ben megrendezett magyar egyházművészeti kiállításon Aba-Novák Vilmos festőművész bemutatta a templom szentélyébe készített freskótervének temperaváltozatát, Jézus Szent Szíve címmel, de a kivitelezésre nem kapott megbízást. Később Nagy Sándor gödöllői festőművész az Országos Egyházművészeti Tanácsnak 1942-ben benyújtott freskótervét mind a Tanács, mind a megyés püspök elfogadta, s a művésszel 1942 júniusában kötöttek szerződést, amely szerint hat részletben összesen 11 700 aranypengő tiszteletdíjat fizettek ki az elkészített munkáért. Az összeg magában foglalta a tervek, kartonok elkészítésének és a festékanyag beszerzésének költségeit is. Az állványozás, a vakolás és az ahhoz szükséges anyagköltség a megbízót terhelte. A művész két év garanciát vállalt a freskó tartósságáért.
Csornai _evangélikus templom Története
A hitújítás korából nincs adat arra, hogy Csornán működtek volna evangélikus reformátorok.
A gyülekezet építése nem lelkészi, hanem világi szervezésben indult meg. Payr Gusztáv bádogosmester - Hérints Lajos farádi esperes lelkész segítségével - évek óta önállóan szervezte a gyülekezet életet.
Az esperes 1926. január 31-ére hívta össze a csornai polgári fiúiskolába a gyülekezetet annak megbeszélésére, hogy milyen körülmények között lehetne protestáns istentiszteleteket tartani a településen. A jelenlévők vállalták, hogy gyűjtést rendeznek egy harmónium beszerzésének költségeire. Az iskola igazgatója, Mittl Ferenc, pedig hozzájárult, hogy az intézmény egy termében tarthassa a gyülekezet istentiszteleteit. Megválasztották a presbitériumot. Ez időtől beszélhetünk a csornai Evangélikus Keresztyén Egyházközség megalakulásáról.
A gyülekezet életének fontos állomása az önálló templom felépítésének szándéka. Nagyarányú, ismételt gyűjtésbe fogtak Kapi Béla dunántúli püspök, illetve a világi hatóság engedélyével. A Sopron vármegyei alispán 1926. decemberében kiadott engedélye szerint a gyűjtés hat hónapon át tarthatott, kiterjedhetett az ország egész területére, beleértve a fővárost is. Az egyik gyűjtőkönyv tanúsága szerint az adakozás mértéke 10 fillértől 5 pengőig terjedt.
A mezőváros vezetése hosszas huzavona után sem engedett át templomépítés céljára megfelelő telket, a gyülekezet kénytelen volt a település déli szélén vásárolni egyet. Az új templom alapkövét ünnepélyes keretek között 1929. október 6-án helyezték el. A gyülekezet a templomépítés érdekében is készen volt nagy áldozatokra. Annak ellenére, hogy jelentősen eladósodtak, a templomot rövid idő alatt sikerült felépíteni. A templomot Kapi Béla püspök szentelte fel 1930. június 9-én. (A felszentelés napjára a templomot ábrázoló kitűzőt készíttettek).
Önálló missziói segédlelkészt csak 1934-ben kapott a gyülekezet, ekkor szakadt el Farádtól, és alakulhatott meg a Csorna-Kapuvári Missziói Egyházközség. Rác lelkészt Nagy Gyula követte 1937-ben, ő szervezte meg 1943-ban a rövid életű evangélikus elemi iskolai oktatást a jelenlegi gyülekezeti teremben. Az anyagiakban is erősödő egyházközség 1949-ben telket tudott vásárolni lelkészlakás építése céljából. Hosszas vita után végül mégsem épült meg, hanem a templom melletti házban kialakított két lakás egyikét vásárolták meg parókia céljára, amely azóta is aszerint működik. Az első, mindmáig leghosszabb ideig 1949 és 1983 között szolgáló parókus lelkész Hubert István volt. Magassy Sándor (1983 - 1995) főként az ifjúság körében végzett szolgálatával erősítette az egyházi életet, építette ki a kapcsolatot a gyülekezet és a hollandiai Heumen református egyházközség között, és intézte a templom felújítását. Távozását követően egy évig Zámolyi Gyula nyugalmazott mosonmagyaróvári lelkész pásztorolta a gyülekezetet, majd őt követte Tubán József, először kihelyezett segédlelkészként (1996-2001), majd 2002-től napjainkig megválasztott parókusként.
A nagyközség első temetője az 1790-ben leégett Szent Ilona templom vélelmezett helyének közelében, a jelenlegi Jézus Szíve plébánia körül lehetett. Az egyre nagyobbodó település központi helye azonban nem bizonyult megfelelőnek és elégségesnek, ezért a mai Szent Antal temetőt nyitották meg. A 18. század végén már ott temetkeztek, máig fennmaradt a temetőkápolna mellett álló ódon feszület, kőbe vésett írása szerint "Ezen képet csináltotta két részrül Csorna mezőváros 1799".[24]
A település lélekszáma 1880-ban már öt és félezret számlál, a temető területe kevésnek bizonyul. A századfordulón a község északi részén jókora részt hasítanak ki a községi mezőségből. Itt létesült az Őrangyal-, köznevén új temető. A Szent Antal temető a gazdasági élet fellendülésével, mindinkább beékelődik a község fejlődésébe, útját állja a terjeszkedésnek.
Ezeket a gondolatokat terjesztette elő az egyházközségi képviselőtestület 1940 tavaszi ülésén dr. Kokas Lajos, a helyi kórház igazgatója, egészségügyi főtanácsos. Nézete szerint, ahogyan az elődök megváltoztatták addigi temetőjük helyét, a "Szent Antal temetőt is az élet szolgálatába kell állítani".
A nagy felháborodást és tiltakozást kiváltó érvelése nem jelentett kevesebbet, mint a temető megszüntetését. Javaslata szerint a mintegy öt kat. holdnyi területen harminc darab 160 négyszögöles házhely beépítésére lenne mód.
A község lakossága azonban ellenállt. Népszavazás kiírása nélkül is ragaszkodott régi temetőjéhez, okos érveléssel rámutattak, hogy a temető közelében lévő téglagyár a további területi fejlesztést amúgy sem tenné lehetővé, de még ha betelne is a temető, maradjon meg kegyeleti helyként. Így történt.
A kápolna építéstörténete feltáratlan. Felszentelésére, vagy megáldására nincs adatunk. A közelmúltban megújított neogótikus épület érdekessége a bejáratot övező dúsan tagozott párkány alatti 2-2 herma. Szárnyasoltára ugyancsak neogótikus, középütt Páduai Szent Antal, szélről Szent Péter és Szent Pál szobra.
A temető egyik nevezetessége a csornai csatában (1849. június 13) elesett honvédek és Franz von Wyss osztrák tábornok sírjele.[23]
Ritkaságnak számít az 1919-es kommün ellen szervezkedő csornai- és környékbeli, Szamuely Tibor parancsára kivégzett civil lakosai emlékére 1925-ben emelt síremlék, amelyet 1957-ben súlyosan megrongáltak, 1992-ben helyreállítottak. A szentmargitbányai kőből készült keretbe foglalt, márványba faragott, az áldozatokat és a hóhért élethűen ábrázolt jelenetet 1948-tól vakolt téglából emelt falazat takarta. Az emlékművet Albert Andor győri szobrászművész tervezte és faragta. A kivégzetteket Isten angyala védi jobbjával, és őket a mennyországba vezérli. A kerub lábánál Németh Lajos fekszik, akit agyonlövése előtt súlyosan bántalmaztak. A dombormű jobb oldalán látható az önkéntes hóhér, Marton Vencel Guno 26 éves, katolikus artista képmása, amint hurkot formál az akasztófa-kötélből. Az áldozatok: Akóts Gyula gőzmalom tulajdonos, Laffer Lajos vaskereskedő, Tarcsai István gazdálkodó, ifj. Németh Gyula farádi gazdálkodó, Glaser Ferenc földszigeti földbérlő, Pozsgai Bálint rábacsanaki gazdálkodó, Takács Ferenc tartalékos hadnagy, volt szeminarista.
Először egy, a győri káptalanban írt végrendelet említi 1281-ben. 1790-ben gyújtogatás következtében leégett, az épület teljesen megsemmisült.
A városban az 1950-es évekig hittudományi főiskola is működött.
Itt születtek:
Kocsis István Válogatott Futballista