Ebben a cikkben arra hívjuk Önt, hogy fedezze fel a Csordás Mihály lenyűgöző világát. Akár amatőr, akár szakértő a témában, biztosan talál olyan értékes és szórakoztató információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy mélyebben elmélyüljön ebben az izgalmas témában. A kezdetektől a legfrissebb alkalmazásokig a Csordás Mihály az érdekes szempontok széles skáláját kínálja, amelyek kétségtelenül felébresztik a kíváncsiságot. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezőútra, miközben felfedezzük a Csordás Mihály legrelevánsabb és legmeglepőbb aspektusait. Készüljön fel tudásának bővítésére, és élvezze a túrát, amely kétségtelenül felkelti érdeklődését ez az izgalmas téma iránt!
| Csordás Mihály | |
| Élete | |
| Született | 1950. június 19. (74 éves) Kishegyes |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | műkritika, esszé, művelődéstörténet, irodalomtörténet, újságírás, magyarságkutatás |
Csordás Mihály dr. (Kishegyes, 1950–) délvidéki tanár, író, esszéista, színikritikus, tudományos kutató és publicista.
A bácstopolyai gimnáziumban érettségizett, majd 1974-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyartanári oklevelet szerzett. Doktori értekezését ugyanebben a tanintézetben védte meg 1977-ben. Czine Mihály legkedvesebb tanítványai közé tartozott.
A Magyar Tudományos Akadémia köztestületeti-, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (újabb nevén: Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság), a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Magyar Írószövetség, a Vajdasági Írók Egyesülete (szerbül: Društvo Književnika Vojvodine)[1] valamint a vajdasági Független Újságíró Egyesület (NDNV – szerbül: Nezavisno društvo novinara Vojvodine)[2] rendes tagja.
Hét évig volt elnöke Szabadkán a rangos Bodrogvári-díj bíráló bizottságának, több éven át a kanizsai Tiszai Játékok zsűrijének. Fél évtizeden át állt a kishegyesi Csépe Imre Emlékbizottság élén. Tiszteletbeli elnöke Békésszentandrás Baráti Szövetségének.
Bácstopolyán egy éven át film- és színművészetre tanította a gimnázium kulturológusait, akikből ennek köszönhetően sokan választották a magyartanári pályát.
A Magyarország újraalapítását megünneplő muhi Történelmi Nemzeti Zarándoknap mentora és a konferencia koordinátora. Ópusztaszeren megválasztották a "II. Civil Honfoglalás - Civil Szerződés" kárpát-medencei nemzetközi civil találkozó vajdasági civil szervezetei vezérének.
A svédországi HUNSOR (www.hunsor.se) magyar internetes újság délvidéki munkatársa.
A szerkesztőség jelöltjeként került 1991-ben fő- és felelős szerkesztőként, majd 1993-ban igazgatóként is szabadkai 7 Nap Lapkiadó Közvállalat élére, hogy egy évtizeden át irányítsa e kiadóház munkáját. A válságos 90-es években, háborúellenes vezércikkeiről vált közismertté.
Korábban fél évtizeden át jegyezte főszerkesztőként az ugyancsak szabadkai Üzenet irodalmi folyóiratot is.
Neve az elmúlt negyed század során lírai hangvételű prózai szövegek, irodalomtörténeti tanulmányok, színikritikák, interjúk, riportok és cikkek alatt szerepelt vajdaságiak mellett a pesti (Élet és Irodalom, Heti Magyarország, Magyarország, Magyar Nemzet, Kapu, Szabad Föld, Vigilia) és vidéki (szegedi Délmagyarország, bajai Független Délvidék, békészentandrási Szentandrási Híradó, soproni VÁRhely) lapokban, folyóiratokban, de a Bécsi Napló, az erdélyi Helikon, a clevelandi Katolikus Magyarok Vasárnapja, a kassai Kelet Népe, a Kanadai Magyarsag[3] hasábjain is. Hangjátékait a budapesti Kossuth Rádió és az Újvidéki Rádió sugározták.
Négy önálló kötete jelent meg:
Számos kiadványt gondozott, lektorált, vagy írt hozzá elő- vagy utószót:
Színikritikáiért Üzenet-díjat (1984), Mayer Ottmár-plakettet (1985) irodalomszervezői tevékenységéért pedig Csépe-emlékplakettet (1995) kapott. Irodalmi munkásságával kiérdemelte szülőfaluja, Kishegyes Októberi-díját (1985) is.
Szócikket tartalmaz róla: