A mai világban a Csang Kaj-sek a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Akár az emberek mindennapi életére, akár a globális gazdaságra gyakorolt hatása, akár a technológia fejlődésében betöltött szerepe miatt, a Csang Kaj-sek olyan téma, amely továbbra is vitákat és elemzéseket generál különböző területeken. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Csang Kaj-sek különböző oldalait és perspektíváit, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész képet nyújtsunk erről a manapság annyira aktuális témáról.
Csang Kaj-sek | |
Kínai Nemzeti Kormány 1. és 3. elnöke | |
Hivatali idő 1928. október 10. – 1931. december 15. | |
Előd | Ku Vej-csün (ügyvezető) |
Utód | Lin Szen |
Hivatali idő 1943. augusztus 1. – 1948. május 20. | |
Előd | Lin Szen |
Utód | Önmaga (mint köztársasági elnök) |
A Kínai Köztársaság elnöke | |
Hivatali idő 1948. május 20. – 1949. január 21. | |
Előd | Önmaga |
Utód | Li Cung-zsen (ügyvivő) |
Hivatali idő 1950. március 1. – 1975. április 5. | |
Előd | Li Cung-zsen (ügyvivő) |
Utód | Jan Csia-kan |
Kínai Köztársaság 3.,7.,9. és 11. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1930. december 4. – 1931. december 15. | |
Előd | Szung Ce-ven |
Utód | Csen Ming-su |
Hivatali idő 1935. december 7. – 1938. január 1. | |
Előd | Vang Csing-vej |
Utód | Kung Hsziang-hszi |
Hivatali idő 1939. november 20. – 1945. május 31. | |
Előd | Kung Hsziang-hszi |
Utód | Szung Ce-ven |
Hivatali idő 1947. március 1. – 1947. április 18. | |
Előd | Szung Ce-ven |
Utód | Csang Csün |
Kuomintang 1. és 3. főigazgatója | |
Hivatali idő 1938. március 29. – 1975. április 5. | |
Előd | Hu Han-min |
Utód | Csang Csing-kuo |
Katonai pályafutása | |
Csatái | |
Született | 1887. október 31. Fenghua, Csing-dinasztia |
Elhunyt | 1975. április 5. (87 évesen) Tajpej ( ), Kínai Köztársaság |
Sírhely | Cihu Mausoleum |
Párt | Kuomintang |
Szülei | Wang Caiyu Chiang Chao-tsung |
Házastársa | Szung Mej-ling ( ) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái | Baoding Military Academy |
Halál oka | májtumor |
Vallás | metodizmus (előtte buddhizmus) |
Díjak |
|
Csang Kaj-sek aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Kaj-sek témájú médiaállományokat. |
Csang Kaj-sek (kínai írással: 蔣介石, angolos írásmóddal: Chiang Kai-shek, mandarin olvasatban: Jiang Jieshi, magyar átírásban Csiang Csie-si; Tajvanon ismertebb nevén Jiang Jongzheng, 蔣中正, ''Csiang Csung-cseng; Hszikou ( ), 1887. október 31. – Tajvan, 1975. április 5.) kínai politikus, katona.
Csang Kaj-sek falusi kereskedőcsaládban született a Csöcsiang ( ) tartománybeli Hszikou ( ) településen. A tokiói katonai akadémián tanult, ahol megismerkedett a három népi elven – nacionalizmuson, a nép jogain és a „népléten” – alapuló Egyesült Kínai Liga alapítójával, Szun Jat-szennel ( ), a későbbi Kínai Köztársaság első elnökével. Az 1911-ben kirobbant katonai felkelés hírére hazatért Japánból, hogy az egyik köztársasági ezred irányítását átvegye. A forradalom jelentős társadalmi változásokat indított el Kínában (lemondott a császár, kikiáltották a köztársaságot, kihirdették az alkotmányt), és gyakorlatilag 1912 áprilisában véget ért.
Csang Kaj-sek 1923–1924-ben Moszkvában tartózkodott, és bár az ottani változások és módszerek tetszettek neki, a szovjet pártapparátuson belüli viszonyokat látva csalódottan tért haza Kínába. 1925-ben átvette a köztársasági csapatok feletti parancsnokságot és az 1912. augusztus 12-én megalakult Nemzeti Párt, a Kuomintang ( ) jobbszárnyának vezetője lett. 1925 májusában kitört a sanghaji sztrájk, amelyre válaszul a Kuomintang ( ) – félve a forradalom térnyerésétől – államcsínyt szervezett, amely elbukott. A forradalom részekre szabdalta Kínát: 1927-ben Csang Kaj-sek nemzeti kormányt alapított Nancsingban ( ), miközben a kettészakadt Kuomintang ( ) Vuhanba ( ) tette át székhelyét. Felesége, Szung Mej-ling ( ) kedvéért áttért a kereszténységre, és hosszú évekre abszolút hatalom összpontosult a kezében.
1927 és 1931 között a polgárháború szabdalta országban – kezdeti sikeres hadjáratai után – többször is vereséget szenvedett, ráadásul Japán – kihasználva Kína meggyengülését – 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. Ez egységfrontba tömörítette a Mao Ce-tung ( ) és Csang Kaj-sek vezette erőket: 1936 és 1945 között közösen próbálták Északkelet-Kínát (azaz: Mandzsúriát) felszabadítani.
Időközben kitört a második világháború. Kína 1941-ben minden kapcsolatot megszakított a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal, majd december 9-én hadat is üzent nekik, így Csang Kaj-sek a szövetségesek oldalán vehetett részt a párizsi békekonferencián. 1945-ben, Japán kapitulációját követően felbomlott a kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége, a kínai hadsereg kettészakadt, kezdetét vette a harmadik polgárháború. Mao hadserege győzelmet győzelemre halmozott: 1948-ban elfoglalta Mandzsúriát, 1949 áprilisában elfoglalta Nancsingot ( ), Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek és maradék serege Tajvan ( ) szigetére menekült. 1954-ben Csang Kaj-sek biztonsági szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csang Kaj-sek haláláig nem mondott le arról a tervéről, hogy fegyverrel foglalja vissza Kínát, annak ellenére sem, hogy az ENSZ 1971-ben kizárta Tajvant ( ) tagállamai sorából, 1978-ban (Csang Kaj-sek halála után) pedig még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította vele. (Tajvan ( ) ma sem tagja az ENSZ-nek).
Csang Kaj-sek diktatórikus tajvani uralma alatt a sziget gyors gazdasági fejlődésnek indult. Élete vége felé szívbetegséggel és veseelégtelenséggel küzdött, halála előtt tüdőgyulladást is kapott. 1975. április 5-én, 87 éves korában halt meg a veselégtelensége következtében.
Emlékére állították Tajpejben ( ) a Csang Kaj-sek-emlékcsarnokot.