Ebben a cikkben a Cognac (ital)-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely nagyon aktuálissá vált az elmúlt években/évszázadokban. A Cognac (ital) egy olyan téma, amely szakértők és minden korosztály figyelmét felkeltette a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk, mi is az a Cognac (ital), jelentőségét, időbeli alakulását és a különböző területekre gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk a Cognac (ital)-ről létező különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint az általa jelentett kihívásokat és előnyöket. Kétségtelen, hogy a Cognac (ital) téma mindannyiunkat foglalkoztat, és elengedhetetlen, hogy teljes egészében megértsük, hogy jobban megértsük azt a világot, amelyben élünk.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Cognac | |
Származási hely | Franciaország |
Alkoholtartalom | % |
[ A gyártó weboldala] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cognac témájú médiaállományokat. |
A cognac (ejtsd: konyak) tölgyfahordóban érlelt, eredetvédett francia borpárlat. Nevét előállítási helyéről, a franciaországi Cognac község borvidékéről kapta, melyet fehérbora, majd a belőle készült párlat tett ismertté.
A cognac nemzetközi eredetvédelem alá esik, amely többek közt az Európai Unióra és az Amerikai Egyesült Államokra is kiterjed.[1][2] Szabályozása nemcsak a termő- és előállítási területet, illetve a felhasználható szőlőfajtákat korlátozza, hanem a borpárlatok általános szabályozásánál lényegesen szigorúbb technológiai követelményeket is támaszt.
A köznyelvben a cognac után nevezik gyakran konyaknak az egyéb borpárlatokat is.
Az európai uniós szabályozás értelmében a cognac nevet az alábbi feltételek teljesülése esetén viselheti az ital:
Azt a vidéket, mely jogosult cognacot előállítani, hat zónára osztják fel. A hat zóna egyfajta besorolás, mely utal az onnan származó cognac élvezeti értékére. Az elnevezéseik a következők, az elismertség csökkenő sorrendjében: Grande Champagne, Petite Champagne, Borderies, Fins Bois, Bon Bois és végül Bois Ordinaire.
A cognac a kiemelt vidékeken előállított fehérborok kétszeri lepárlásából készül. A bor nagyon száraz, savas, könnyű bor kell legyen, melynek tisztán történő elfogyasztása kevéssé kellemes, de lepárlásra megfelel. Csak és kizárólag a szűk lista szerinti szőlőfajták bora használható fel cognac előállítására. A lepárlás a hagyományoknak és az előírásoknak megfelelő rézüstökben történhet. A kétszeri lepárlás eredménye egy színtelen szesz, mely kb. 70% alkoholt tartalmaz.
A kifőzés végeztével legalább 2 éven át tölgyfa hordókban érlelni kell a párlatot, mielőtt azt cognacnak lehet nevezni és értékesítésre kerülhet.
A végterméket általában 40% alkohol tartalmúra hígítják, tiszta desztillált víz felhasználásával.
Legvégül a különböző cognacokból kikeverik (vagy más szóval házasítják) az értékesítésre szánt italt. Mindegyik gyártónál dolgozik egy kóstoló mester, aki a keverék összeállítását határozza meg, és ő felelős azért, hogy az adott termék íze pontosan megegyezzen az ugyanott évtizedekkel korábban előállított cognac ízével.
A cognac korát a keverékben szereplő legfiatalabb alkotó kora határozza meg.
A BNIC (Bureau National Interprofessionnel du Cognac) a következő minőségi kategóriákat különbözteti meg: