Cesc Fàbregas

A mai világban a Cesc Fàbregas nagy jelentőséggel bír a társadalom különböző területein. Hatása megmutatkozott a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, sőt az emberek mindennapi életében is. A történelem során a Cesc Fàbregas különféle viták és elemzések tárgya volt, felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Ebben a cikkben a Cesc Fàbregas számos aspektusát vizsgáljuk meg, megvizsgáljuk hatását a jelenlegi kontextusban, és előrevetítjük a jövőbeni jelentőségét. A Cesc Fàbregas eredetétől a kortárs életre gyakorolt ​​​​hatásáig arra hív bennünket, hogy tükrözzük és jobban megértsük a minket körülvevő világot.

Cesc Fàbregas
Cesc Fàbregas a Chelsea színeiben 2017-ben
Cesc Fàbregas a Chelsea színeiben 2017-ben
Személyes adatok
Teljes névFrancesc Fàbregas Soler[1]
Születési dátum1987május 4. (37 éves)[1]
Születési helyArenys de Mar, Spanyolország
Állampolgárságspanyol
Magasság175[2] cm
Testtömeg76,5[3] kg
Posztközéppályás
Junior klubok
IdőszakKlub
1995–1997 Mataró
1997–2003 FC Barcelona B
2003 Arsenal B
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2003–2011Anglia Arsenal FC212(35)
2011–2014Spanyolország FC Barcelona96(28)
2014–2019Anglia Chelsea FC138(15)
2019–2022Franciaország AS Monaco54(3)
2022–2023Olaszország Como17(0)
Összesen518(81)
Válogatottság
2002–2003Spanyolország Spanyolország U168(1)
2003–2004Spanyolország Spanyolország U1714(7)
2005Spanyolország Spanyolország U205(0)
2004–2005Spanyolország Spanyolország U2112(8)
2006–2016Spanyolország Spanyolország110(15)
2004Katalónia Katalónia3(0)
Edzőség
IdőszakKlub
2023–olasz Como U19 és B
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2023. május 19.
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesc Fàbregas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Cesc Fàbregas, teljes nevén Francesc Fàbregas Soler (Arenys de Mar, 1987. május 4. –) visszavonult katalánspanyol válogatott labdarúgó, utoljára a Como játékosa volt.[4] Fiatalkorában szerződött az Arsenal FC-hez, majd 2011-ben visszatért a Barcelonába. 2014-től 2019-ig a Chelsea játékosa volt. 2019. január 11-én csatlakozott az AS Monaco csapatához.[5] Példaképe, Josep Guardiola tiszteletére a 4-es számban játszott.

Pályafutása

Korai évek

Fàbregas nevelőegyesülete a Barcelona volt. 15 évesen már a „B” csapattal tréningezett, s alkalmanként a spanyol U17-es válogatottban, ahová szintén meghívót kapott. Meghatározó tagja lett a korosztályos válogatottnak, amely jelentős eredményeket ért el, például kijutott a 2003-as finnországi világbajnokságra, és ott egészen a döntőig jutott. A fináléban Brazília legjobbjaival kellett megmérkőzniük, s bár 1–0-ra kikaptak, egész Spanyolország az új spanyol aranygenerációról beszélt. Ezen a tornán tűnt fel Fàbregas, aki akkor még Cesc felirattal a hátán játszott. Öt góljával ő lett a gólkirály, de az egész sorozat legjobb játékosának is megválasztották. Cesc még egy évet az Arsenal B csapatában is játszott, és 2003-ban feljutott a felnőtt csapatba.

Arsenal

A Wolverhampton Wanderers ellen szerzett találatával egyúttal ő lett minden idők legfiatalabb gólszerzője az ágyúsoknak is nevezett egyesületben. Már a nagyválogatottnál is szóba került a neve, de még a 17 éven aluliak válogatottjában játszott a 2004-es franciaországi Európa-bajnokságon. A tornán nagyjából az egy évvel korábbi vb-csapat szerepelt. A döntőbe jutás ismét sikerült, a győzelem viszont megint nem. Franciaországtól kaptak ki 2–1-re, a spanyolok gólját a korábban a Manchester Unitedban játszó, majd a Real Zaragozába, onnan pedig a Barcelonához kerülő Gerard Piqué szerezte.

Arsène Wenger menedzser ösztönzésére meghosszabbították a szerződését, mert a francia szakember szerint „Fabregas az Arsenal jövőjének záloga, egyszerűen nem köthet ki más klubban”. Wenger keze alatt megbízható támadó középpályás vált belőle, akinek a Patrick Vieira távozása után keletkezett űrt kellett betöltenie a csapatban. Első bajnoki gólját a Blackburn Rovers ellen szerezte, első BL-találatát pedig a Rosenborg BK ellen. Meghívót kapott a spanyol A-válogatottba is, a 2006-os világbajnokság előtt mutatkozott be Elefántcsontpart válogatottja ellen (gólpasszt is adott), és bekerült a Németországba utazó keretbe is, s négyszer pályára is lépett a világbajnokságon.

Amikor az Arsenal a Dinamo Zagreb ellen játszott BL-selejtezőt, s 3–0-ra győzött idegenben, az első és az utolsó gólt Fàbregas szerezte. Így ő lett minden idők legfiatalabb duplázója a Bajnokok Ligájában.

2008-ban már az Arsenal alapembere lett, a Bajnokok Ligájában az ő gólja döntött a 2008. március 4-én játszott AC Milan elleni nyolcaddöntőben, amit végül 2–0-ra nyert meg csapata a San Siróban. Cesc Fàbregas a 2008–09-es szezonban megkapta a csapatkapitányi karszalagot, amit William Gallastól örökölt.

A 2008-as Európa-bajnokság döntőjében a kezdőben kapott helyet David Villa sérülése miatt.

Visszatérés a Barcelonához

2011. augusztus 15-én az Arsenal FC elfogadta a Barcelona ajánlatát, így Fàbregas 2016-ig szóló szerződést írt alá a katalán csapathoz. Sajtóhírek szerint a Barcelona kb. 35 millió fontért (kb. 40 millió euróért) vásárolta meg a saját nevelésű játékost.[6][7][8] A mezszáma a 4-es lett.[9][10] A játékos kivásárlási árát a Barcelona 200 millió euróban határozta meg a szerződés egyik záradékában.[11]

Visszatérés Londonba

2014.június 3-án a Barcelona elfogadta a Chelsea FC ajánlatát, így Fabregas 2019-ig szóló szerződést írt alá a londoni csapathoz. Sajtóhírek szerint a Chelsea 30 millió fontért vásárolta meg Fabregast. Fabregas új csapatában a világbajnokság közben elköszönő David Luiz mezszámát, a 4-est kapta.

Szintén sajtóhír szerint a Chelsea 14,5 millió eurót azonnal kifizetett, és ugyanennyit törlesztett októberben is. Az elkövetkezendő öt évben pedig Fàbregas fog évi egy millió euróról lemondani a fizetéséből, ami szintén a Barcelona számlájára fog érkezni. Ezen felül amennyiben a Chelsea legalább két bajnokságot és egy bajnokok ligáját megnyer az elkövetkező öt évben, akkor további 5 millió euró, más információk szerint 6 millió euró illeti meg a Barcelona-t.

Como

2022. augusztus 1-jén aláírt az olasz másodosztályú Como csapatához.[12] 2023. július 1-jén bejelentette, hogy visszavonul a profi labdarúgástól, és a továbbiakban a Primavera del Como 1907 második csapatát fogja vezetőedzőként irányítani.[13]

Magánélete

Cesc-nek és nála 12 évvel idősebb, libanoni barátnőjének, Daniella Semaan-nak 2013. április 10-én közös gyermeke született, aki a Lia nevet kapta.[14][15]

Jegyzetek

  1. a b Játékos profil. web.archive.org. . (Hozzáférés: 2016. december 15.)
  2. Játékos profil. chelseafc.com. (Hozzáférés: 2016. december 15.)
  3. https://www.chelseafc.com/en/teams/first-team/cesc-fabregas
  4. Cesc Fabregas bejelentette visszavonulását (magyar nyelven). M4 Sport, 2023. július 1. (Hozzáférés: 2023. július 3.)
  5. Cesc Fabregas: Chelsea midfielder joins Monaco. BBC Sports, 2019. január 11. (Hozzáférés: 2019. január 11.)
  6. Open market would have raised Cesc fee. Arsenal FC hivatalos honlapja, 2011. augusztus 15. . (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  7. Cesc Fabregas completes move from Arsenal to Barcelona. BBC Sports, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  8. Arsenal agree £35m Cesc Fàbregas deal with Barcelona. The Telegraph, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  9. Cesc, presentado: "Es el reto más difícil de mi carrera". AS.com, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  10. FC Barcelona - Amb el número '4', Fàbregas!. YouTube-videó, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  11. Cesc Fabregas signs until 2016. FC Barcelona hivatalos honlapja, 2011. augusztus 15. . (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  12. K, MTI/B D.: Játékossors: az olasz másodosztályban folytatja Cesc Fabregas - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2022. augusztus 1. (Hozzáférés: 2023. július 3.)
  13. nemzetisport.hu: Játékossors: visszavonult az Arsenal, a Barcelona és a Chelsea egyk (magyar nyelven). NSO.hu, 2023. július 1. (Hozzáférés: 2023. július 3.)
  14. Család és gyerek. theguardian.com. (Hozzáférés: 2016. december 15.)
  15. Cesc apa lett. standard.co.uk. (Hozzáférés: 2016. december 15.)

Források

További információk