Centromer
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Centromer hatását a kortárs társadalomra. A kezdetektől napjainkig a Centromer döntő szerepet játszott a modern élet különböző területein. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Centromer hogyan alakította át észlelésünket, hogyan alakította át interakcióinkat, és hogyan határozta meg újra a körülöttünk lévő világról alkotott felfogásunkat. Ezeken az oldalakon keresztül felfedezhetjük a Centromer különböző oldalait és hatását olyan területeken, mint a kultúra, a technológia, a politika és a gazdaság. Ezenkívül megvizsgáljuk a Centromer lehetséges jövőbeli következményeit egy folyamatosan fejlődő világban.
A centromer (ritkábban centroméra vagy centromeron) az eukarióta kromoszóma olyan régiója, ahol a kinetokór összekapcsolódik. Lényegében a centromer a kromoszóma közepe. Ebbe a pontba tudnak kötődni a mitózisban a húzófonalak, melyek elválasztják egymástól a testvérkromatidokat.
A legtöbb eukariótában a centromernek nincs meghatározott DNS-szekvenciája. Nagyrészt ismétlődő szakaszokból áll, ahol a szakaszok hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Emberben a centromerikus ismétlődő régiót alfa-szatellitának nevezzük. Vannak funkcionáló centromerek ilyen szatellita nélkül is.
Az epigenetikus öröklődés nagy szerepet játszik a élőlények centromerjének specificitásában. A leánykromoszómák ugyanazon a ponton fognak összekapcsolódni, mint az anyakromoszómák. Ritka esetben emberben neocentromerek formálódhatnak a kromoszóma új helyein. Ennek valószínűleg az eredeti centromer inaktiválódása az oka, mivel két centromer egy időben a mitózisban kromoszómatörést okozna.
A centromer-DNS általában heterokromatikus. A kromatin szerkezetét tekintve pedig a H3 hisztont a CENP-A helyettesíti, ami egy centromerspecifikus variáns. Ezen fehérje jelenléte szükséges a kinetokórok összekapcsolódásához, illetve az epigenetikus öröklődésben is szerepe van.
Az élesztő Schizosaccharomyces pombe-ban (és más eukariótákban is) a centromerikus heterokromatinhoz iRNS kapcsolódik. A Caenorhabditis elegans féregben és néhány növényben nem a centromer az állandó húzófonál-kötődési pont, mivel ezekben a fajokban diffúzan bárhol képesek kialakulni a kinetokórok.
