A mai világban a Carl Czerny nagyon érdekes és fontos témává vált. Akár tudományos területen, akár politikai vitákban, akár a mindennapi életben, a Carl Czerny felkeltette a szakértők és a polgárok figyelmét. A társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása elemzésre és elmélkedésre érdemes témává teszi. Ebben a cikkben a Carl Czerny különböző dimenzióit tárjuk fel, az eredetétől a jelenben és a jövőbeni következményeiig. Különböző nézőpontokon és véleményeken keresztül igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és elősegíteni fontosságának és következményeinek mélyebb megértését.
Carl Czerny | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1791. február 21. Bécs |
Elhunyt | 1857. július 15. (66 évesen) Bécs |
Sírhely | Wiener Zentralfriedhof |
Iskolái | Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem |
Pályafutás | |
Műfajok | komolyzene |
Hangszer | zongora |
Tevékenység | zenepedagógus, zeneszerző, zeneművész |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Czerny témájú médiaállományokat. | |
Carl Czerny (Bécs, 1791. február 21. – Bécs, 1857. július 15.) osztrák zenepedagógus, zeneszerző és zongorista.
Zongoratanulmányait cseh származású apjánál, Václavnál kezdte, később órákat vett Johann Nepomuk Hummeltől, Antonio Salieritől és Ludwig van Beethoventől, valamint Muzio Clementitől. A tehetséges Czerny a kiváló zenetanárok kezében gyorsan haladt zenei tanulmányaival, és már 15 éves korára maga is tanítani kezdett. Tanítványai közé tartozott többek között Liszt Ferenc és Theodor Leschetitzky, ezenkívül Sigismund Thalberg, Theodor Döhler, Alfred Jaëll, Theodor Kullak és mások. 1836-ban Lipcsében, 1837-ben Párizsban, Londonban, 1846-ban Észak-Itáliában hangversenyezett.
Művei közül leginkább „ujjgyakorlatait”, zongoraetűdjeit ismerjük. Átiratait is beszámítva, talán 1000-nél is több műve jelent meg, 24 mise, 4 requiem, 300 graduále és offertórium, szimfóniák, nyitányok, kamarazene, de legtöbbnyire oktató jellegűek. Nevezetesebbek közülük: A folyékony játék iskolája (Schule der Geläufigkeit); Az ujjkészség iskolája, 40 mindennapos gyakorlat (337. mű); Az egybeolvadón és szaggatottan játszás iskolája (Sch. d. Legato und Staccato); A cifrázatok iskolája (Sch. de. Verzierungen); A fugajátszás iskolája; A virtuóz iskola; A bal kéz iskolája; és: Toccata kemény C hangsorban (92. mű). Ezenkívül megjelentek tőle: Umriss der ganzen Musikalgeschichte (Mainz, 1851); Praktische Schule der Composition (angolul és németül London és Bern. 1849, 3 rész) stb.