Borovicska
A mai világban a Borovicska olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Legyen szó társadalmi jelenségről, technológiai fejlődésről, történelmi személyiségről vagy a modern élet bármely más aspektusáról, a Borovicska különböző közönség figyelmét felkeltette, és heves vitákat váltott ki különböző körökben. Ebben a cikkben a Borovicska-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, annak eredetétől a jelenlegi vonatkozásaiig, azzal a céllal, hogy átfogó és kontextualizált képet nyújtsunk az olvasónak erről a jelenleg jelentős témáról.
A borovicska (szlovákul: borovička) borókaízesítésű szeszes ital, melyet vagy borókapárlat és finomszesz elegyítésével, vagy a ginhez hasonlóan, finomszesz és borókabogyó együttfőzésével készítenek. Hagyományosan paraffinozott vagy kőrisfa hordókban érlelik, így a hordótól legfeljebb minimális ízt és színt vesz át. Borókaillata jellegzetes, a ginére emlékeztet.
Szlovákiában nemzeti italként tartják számon, de Csehországban is gyártják. A szlovák borovicska (Slovenská borovička) és annak több fajtája is az Európai Unió eredetvédett árujelzője. Ez utóbbiak a szigorúbban szabályozott Slovenská borovička Juniperus, illetve a szepesi, liptói és inóci borovicska. A borovicska, borovička kifejezések használatát önmagukban azonban nem szabályozza a hatályos EU-rendelet, azaz a borovicska nem egy hivatalos italkategória.[1]
A szlovák nyelv szótára (Slovník slovenského jazyka) szerint a „borovička” (ejtsd: borovicska) kifejezés a „borókabogyó” (borievka) szóból származik.
Alkoholtartalma általában 38–40%; a szlovák törvények szerint borovička név alatt csak olyan terméket szabad forgalomba hozni, amelyik legalább 37,5% szeszt tartalmaz.
Története
A történelmi dokumentumok szerint borovičkát először a 16. században Liptó vármegyében készítettek. A korabeli elbeszélések szerint a liptói specialitást Budán, illetve Bécsben is kedvelték.
A történelmi borovicskát kétféleképpen készítették. A trencséni borovicska tiszta borókapárlat volt, amít vízzel hígított, tiszta borókacefréből pároltak le. A szepesi módszer szerint a borókabogyót nem önmagában erjesztették meg, hanem gabona-, illetve később burgonyacefréhez is adták. Időnként egyszerűen kész gabonapárlatot ízesítettek a borókával, hideg áztatás útján.[2]
Jegyzetek
- ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
- ↑ Szathmáry László: Régi magyar szeszes italok és szeszipari műszavak. Magyar Elektronikus Könyvtár (Általános Szeszipari Közlöny, 1931. No. 21–22. pp. 2–3., No. 23–24. p. 3., 1932. No. 1–2. pp. 2–3., No. 3–4. pp. 2–3., No. 5–6. p. 2., No. 7–8. p. 2., No. 9–10. pp. 2–3.)
Források
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 352. o. ISBN 963-05-6928-0
- Únia urobila poriadok v označovaní nápojov (szlovák nyelven). SME.sk. . (Hozzáférés: 2011. január 13.)
- Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
A legismertebb borovička-gyártók
- St. Nicolaus (Szlovákia)
- Old Herold (Szlovákia)
- Rudolf Jelínek (Csehország)
- Spišská Borovička (Szlovákia)