Ez a cikk a Bjørnøya problémájával foglalkozik, amely ma rendkívül fontos. A Bjørnøya olyan téma, amely nagy érdeklődést váltott ki különböző területeken, legyen az akadémiai, tudományos, társadalmi vagy kulturális terület. A történelem során a Bjørnøya tanulmányozás és vita tárgya volt, ellentmondó véleményeket és különféle vizsgálatokat generált, amelyek bővítették ismereteinket ebben a témában. Ebben az értelemben fontos elemezni a Bjørnøya körül létező különböző perspektívákat, valamint a mai társadalomban rejlő következményeket. Ezen túlmenően a Bjørnøya előtt álló előrelépéseket és kihívásokat, valamint az általa felvetett problémák lehetséges megoldásait és válaszait is megvizsgálják.
Bjørnøya | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Népesség | |
Teljes népesség | 9 fő |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Barents-tenger |
Szigetcsoport | Svalbard |
Terület | 176[1] km² |
Hosszúság | 20 km |
Szélesség | 15,5 km |
Tengerszint feletti magasság | 536 m |
Legmagasabb pont | Urd (Miseryfjellet) |
Időzóna | UTC+01:00 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bjørnøya témájú médiaállományokat. |
Bjørnøya („Medve-sziget”) a Norvégiához tartozó Svalbard legdélebbi szigete. A Barents-tenger nyugati részén fekszik, nagyjából félúton Spitsbergen és az Északi-fok között.[1]
A szigetet Willem Barents és Jacob van Heemskerk holland felfedezők fedezték fel 1596. június 10-én. Egy közelben úszó jegesmedvéről nevezték el. Senkiföldjének számított egészen 1920-ig, amikor a Svalbardi Egyezmény norvég szuverenitás alá helyezte.
Távoli fekvése és puszta természeti adottságai ellenére az elmúlt évszázadokban többféle gazdasági tevékenység – szénbányászat, halászat, bálnavadászat – helyszíne volt. Ennek ellenére soha nem létesült huzamosabb ideig lakott település, a telepek mindig csak néhány évig működtek. Jelenleg egyetlen lakói a Herwighamna meteorológiai állomás személyzete. A környező vizekkel együtt 2002-ben természetvédelmi területté nyilvánították.
Bjørnøya felszíne nagyrészt sík, a déli részén található kisebb hegyek kivételével.[1] Legmagasabb pontja a Miseryfjellet hegységben található Urd (536 m). 176 km²-es területén elszórtan 600 kis tó található.[1]
Az időjárási körülmények még nyáron is kemények. A sarki éjszaka télen három hónapig tart.[1]
A jegesmedvék biztonsági problémát jelentenek az állomás személyzete számára, mivel a téli időszakban gyakran felkeresik az állomást. Az állomást kutyákkal őrzik, a személyzetnek pedig mind a jelzőpisztoly, mind a puska kötelező felszerelése.[1]
Az első meteorológiai állomást a tromsøi geofizikai intézet létesített 1918-ban. Egy évvel később a Bjørnøen A/S szénbányatársaság megépítette a rádióadót. Miután a szénbányászat befejeződött, a Storting 1932. július 1-től a sziget irányítását és a rádióállomást a Norvég Meteorológiai Intézetre ruházta. A meteorológiai állomás modern eszközökkel van ellátva, legújabb épülete 1994-ben épült.[1]
Bjørnøyán nincs elég nagy kikötő a teherhajók fogadására, mólójánál csak csónakok tudnak kikötni. A parti őrség júniusban és szeptemberben szállít ellátmányt a szigetre, ekkor a horgonyzó hajóról csónakokkal hordják partra a rakományt. Az év fennmaradó részében a parti őrség és mentőhelikopterek biztosítják a közlekedést az igényeknek megfelelően.
A sziget fekvése nagy jelentőséget ad neki a helikopter-közlekedésben, mivel leszállási és üzemanyag-újratöltési lehetőséget biztosít a járművek számára. Enélkül Svalbard helikopteres megközelítése lehetetlen lenne.[1]