A Biproporcionális mandátumelosztás témája ma az egyik leglenyűgözőbb és legérdekesebb téma. A Biproporcionális mandátumelosztás már évek óta felkelti a szakértők és a rajongók figyelmét, végtelen vitákat és elméleteket generálva jelentésével és relevanciájával kapcsolatban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Biproporcionális mandátumelosztás-hez kapcsolódó legfontosabb szempontokat, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a rejtélyes témát, és teljesebb és világosabb képet adunk annak fontosságáról a mai világban.
A biproporcionális mandátumelosztás egy módszer az arányos választási rendszerek esetében a szavazatok mandátummá alakítására. Képes arra, hogy egyszerre két tulajdonság mentén arányosítja a mandátumokat. Tehát a módszer arányos elosztást kínál pártokra és régiókra nézve, vagy pártokra és nemekre/kisebbségekre nézve, vagy bármely más tulajdonságpárra nézve.
A gyakorlatban általában az elosztásnak egyszerre pártokra és régiókra nézve kell arányosnak lennie. Minden párt listát állít az egyes régiókban. Majd a választásra jogosultak leadják a szavazatukat az egyik pártlistára a lakóhelyük szerinti régióban. A mandátumok elosztása két lépésben történik meg:
Tehát a biproporcionális mandátumelosztás országos összesített adatok alapján valamilyen osztómódszerrel meghatározza a pártok mandátumait, és ezek után választja ki – a területeken belüli arányokat leghűbben tükröző módon – a területi listákról mandátumot szerző jelölteket. A biproporcionális eljárás előnye az országos szinten közel arányos reprezentáció, míg hátránya az egyes területekről bejutó jelölteknek a területi arányoktól viszonylag jobban eltérő pártszínezete.[2]
A módszert Friedrich Pukelsheim német matematikus javasolta a 2000-es évek elején. A biproporcionális mandátumelosztást Svájc bizonyos kantonjai és önkormányzatai alkalmazzák: Zürich (2006 óta), Aargau és Schaffhausen (2008 óta), Nidwalden és Zug (2013 óta) és Schwyz (2015 óta).