Bertolt Brecht

Bertolt Brecht
SzületettEugen Berthold Friedrich Brecht
1898. február 10.
Augsburg
Elhunyt1956. augusztus 14. (58 évesen)
Kelet-Berlin
Álneve
  • Bertolt Brecht
  • Berthold Larsen
Állampolgársága
Házastársa
  • Marianne Zoff (1922. november 3. – 1927. szeptember)
  • Helene Weigel (1929. április 10. – 1956. augusztus 14.)
ÉlettársaPaula Banholzer
Gyermekei
  • Stefan Brecht
  • Hanne Hiob
  • Barbara Brecht-Schall
  • Michel Berlau
  • Frank Banholzer
Foglalkozása
IskoláiLajos–Miksa Egyetem (1917–1921, orvostudomány, filozófia)
Kitüntetései
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja
  • Nemzetközi Sztálin-békedíj
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeDorotheenstadti temető
Írói pályafutása
Fontosabb művei
Bertolt Brecht aláírása
Bertolt Brecht aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertolt Brecht témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bertolt Brecht (Augsburg, 1898. február 10.Berlin, 1956. augusztus 14.) német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója.

Élete és munkássága

Bertolt Eugen Berthold Friedrich Brecht néven a bajorországi Augsburg városában született. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő neveltetést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. Miután sikerült átvészelnie a reálgimnáziumot, 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. A háború végén behívták katonának, s orvostanhallgatóként egy katonai kórházban szolgált.

Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról, mellyel jelentős sikert ért el. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Emellett dolgozott Max Reinhardt és Erwin Piscator színházában is. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált és 1929-ben Helene Weigel színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.

A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte, ezt a művét magyarra Vas István fordította. 1927-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. Karl Marx A tőke című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát és művészetét is a proletariátus szolgálatába kívánta állítani.

Brecht és Weill együttműködésének másik legsikeresebb darabja a Lipcsében 1930-ban, majd Berlinben 1931-ben bemutatott náciellenes musical, a Mahagonny városának tündöklése és bukása. 1930–1933 között Brecht Berlinben élt, és tandrámáinak gyűjteményén, illetve az epikus színház elméletének megfogalmazásán dolgozott.

Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először Ausztriába, majd Svájcba, Dániába, Finnországba, Svédországba, végül az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta náciellenes drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935–38) és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).

1939-ben Finnországban Hella Wuolijoki finn írónőnél vendégeskedett, majd családjával együtt a Szovjetunión keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol Santa Monicában telepedett le. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.

Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel.

Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, feleségével előbb Zürichben töltöttek egy évet. Hogy jogdíjait megkaphassa, felvette a svájci állampolgárságot, majd 1949-ben a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), Kelet-Berlinben telepedtek le (valójában – ismét elsősorban jogdíjai miatt – Nyugat-Berlinben). Színházát, a Berliner Ensemble-t valóban Kelet-Berlinben, néhány lépésre a Nyugat-Berlin határán levő Bahnhof Berlin Friedrichstraße-től hozta létre.

1949-ben Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, amit aztán feleségével együtt vezetett. A színház igazgatása és rendezése mellett megírta a Kis organon a színház számára (1949) című átfogó színházelméleti tanulmányát, átdolgozást készített Jakob Michael Reinhold Lenz (1751–1792) A házitanítójából (magyarul: A nevelő úr, 1950), Shakespeare Coriolanusából (1951), Goethe ős-Faustjából (1952), Molière Don Juanjából (1954), egyébként pedig inkább már csak szatirikus politikai verseket írt.

1953-ban Brecht a kelet-német PEN Club elnöke lett, amit az NDK kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani, a kommunista hatóságok ugyanakkor egyre kevésbé tűrték Brechtnek a sztálinista hatalommal szemben is örökké dacoló magatartását. Brecht 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.

Színházelméleti munkássága

Brecht nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa.

E célok érdekében Brecht elidegenítő effektusoknak (Verfremdungseffekt) nevezett dramaturgiai és színpadi eszközöket alkalmaz, melyek ráébresztik a nézőt, hogy amit lát, az csupán a valóság reprezentációja, nem maga a valóság. Ilyen eszközök a közönség közvetlen megszólítása, a dalbetétek ('song'-ok) alkalmazása, a helyszín és a jelenetek tartalmának jelzésére szolgáló feliratok stb.

A színház drámai formája A színház epikus formája
A színpad megtestesít egy folyamatot A színpad elmond egy folyamatot
a nézőt bevonja egy aktusba, és feléli aktivitását a nézőt szemlélőjévé teszi, de felébreszti aktivitását
érzelmekre indítja, élményeket közvetít neki döntéseket kényszerít ki belőle, ismereteket közvetít neki
belehelyezi egy cselekménybe, szuggesztióval dolgozik, az érzések érzések maradnak szembehelyezi a cselekménnyel, érvekkel dolgozik, az érzések megismeréssé válnak
az embert ismertnek és változatlannak tételezi fel a változó és változtató ember a vizsgálat tárgya
a jelenetek egyenes vonalban haladnak, egymásért vannak, a figyelem tárgya a dolgok kimenetele a jelenetek egymásutánja nem lineáris, a jelenetek önmagukért vannak, a figyelem tárgya a dolgok menete
a színház tárgya a világ, ahogy van, és az ember, ahogy cselekednie kellene a színház tárgya a világ, ahogy alakul, és az ember, ahogy cselekednie kell
középpontjában az ember ösztönei állnak; a tudat határozza meg a létet középpontjában az ember indítékai állnak; a társadalmi lét határozza meg a tudatot
(Brecht: Színházi tanulmányok, 1936)

Brecht színházelmélete nagy hatással volt a modern színházi törekvésekre, innovációi azonban – paradox módon – a színházi köznyelv részévé váltak.

Drámái

Brecht szülőháza Augsburgban Brecht-ház Berlinben Brecht a Berliner Ensemble előtt. Fritz Cremer (1906–1993) német szobrász alkotása

Mivel Brecht drámái közül több is csak jóval a megírását követően (némelyikük pedig csak a szerző halálát követően) került bemutatásra, az alábbiakban a cím után egyes pontokon zárójelben először a megírás, majd a bemutatás dátuma szerepel.

Drámaírói „zsengéi”

Érett drámái

Magyarul

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Брехт Бертольт, 2015. szeptember 28.
  8. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Брехт Бертольт, 2015. szeptember 27.
  9. 130, J.B. Metzler, Jan Knopf, 5
  10. https://www.bmeia.gv.at/oesterreich-bibliotheken/kaffeehaus-feuilleton/detail/article/zum-50-todestag-von-bert-brecht/
  11. a b Német Nemzeti Könyvtár
  12. a b Süddeutsche Zeitung (német nyelven). Süddeutscher Verlag. (Hozzáférés: 2022. január 25.)
  13. 978-3-8260-1276-1
  14. https://www.berlin.de/sehenswuerdigkeiten/3560069-3558930-dorotheenstaedtischer-friedhof.html, 2022. január 25.

Források

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Bertolt Brecht témában.

Kapcsolódó szócikkek