A mai világban a Balázsvágás egyre aktuálisabb téma. Mind a tudományos környezetben, mind a mindennapi életben a Balázsvágás sokféle ember érdeklődésére számot tartó témává vált. A társadalomra gyakorolt hatásától a kultúrára és a gazdaságra gyakorolt hatásáig a Balázsvágás folyamatos vitákat váltott ki, és rengeteg kutatást és elemzést generált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Balázsvágás különböző aspektusait és a mai élet különböző területeire gyakorolt hatását. Elemezzük eredetétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy teljes és részletes áttekintést adjunk erről a ma oly aktuális témáról.
Balázsvágás (szlovákul: Blažov, németül: Blasenau, ukránul: Blazsov) egykori falu, ma a Javorina katonai kiképzési terület része Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban.
Héthárstól 10 km-re nyugatra a Lőcsei-hegység területén a Tarca partján feküdt.
Vályi András szerint "BALÁS VÁGÁS. Blasov. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Berzevitzky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Torisza, vagy Tartza vize partyán, határos a’ Szepességgel, meszsze terjedő erdős vidékje van. Határja soványos ugyan; de mivel réttye, és legelője nagy, fája tűzre, ’s épűletre is elég, ’s ezzel szoktak lakosai kereskedni, harmadik Osztálybéli."[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában "Balásvágás, Blazow, orosz falu, Sáros vgyében, Berzeviczéhez nyugotra 1 mfd., 52 r. 910 g. kath., 43 zsidó lak., gör. paroch. templom. Roppant erdő. Vashámor. Fürész- és liszt-malmok. F. u. a Berzeviczy nemzetség. Ut. p. Lőcse."[2]
1910-ben 1061, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. A Javorina katonai kiképzési területet 1952-ben alapították. Ehhez három korábbi település, Balázsvágás, Szepesudvard és Ruszkin teljes területét, valamint 22 további szepesi község határrészeit vették igénybe államosított erdő- és földterületek összevonásával. A földeket erőszakkal vették el tulajdonosaiktól úgy, hogy beleegyező nyilatkozat aláírására kényszerítették őket, de sok esetben még ezzel sem törődtek. A rendszerváltás után szóba került a létesítmény megszüntetése és a tulajdonosok kárpótlása, mely sok vitát váltott ki a szlovák politikai életben.